Önmagában ez a „kálvinista Rómában” nem bír kiemelkedő hírértékkel, hiszen gyakran egyházi ünnepeinkhez kapcsolódva a zene erejével teremtik meg egy-egy gyülekezetben a lelki készülődéshez szükséges ráhangolódást az elcsendesedés kiteljesedésére. De 2019. március 24-én a Collegium Musicum barokk kamarazenekar bemutatkozó hangversenye kiemelkedik ebből a sorból több szempontból is. Ha objektíven közelítünk, akkor azért, mert valami újnak a születése mindig ünnepi, és a Nagyhét felé tartva a böjti időszakban szimbolizálja azt, hogy sok áldozat árán születik minden, ami a lélekből tör felszínre. Aztán azért, mert Maróthi György álma – hogy ne csak az énekelni szerető fiatalokat fogják egybe, hanem a hangszeresek is szolgáljanak az egyház berkein belül – most teljesedett ki a XXI. században. Az sem elhanyagolható szempont, ha egy intézményben a diákok előtt olyan példa áll, hogy tanáraik – jelen esetben Király Levente Zsolt tanár úr – el tudnak köteleződni egy olyan ügy mellett, aminek a megvalósításához évek kellenek, amíg szárba szökken, de az Istenben vetett hit megtartja őket az úton.
Tegnap Händel Vízizene című szvitjéből Király Levente Zsolt tanár úr vezényletében hallhatott a közönség részleteket, amelyeket néhány bevezető gondolat előzött meg, a mű világának jellemzőire irányítva a figyelmet, hogy ezzel megkönnyítse, sőt teljessé tegye a befogadást. „Ha imádkozni szeretnél, hallgass Bachot, ha viszont ünnepelni, akkor Händelt – idézte a szállóigét a karmester. A zenemű komponistája megteremtette a feltételt, hogy az alkotás hangzásában ünnepi legyen, de a nagy feladat az, hogy a karmester ezt vissza tudja adni a muzsikusokkal. Ezt tegnap a Collegium Musicum barokk zenekar tudta élményként adni, és remélem, hogy már sokan megjegyezték a nevüket, és egyre többek előtt lesznek majd ismertek, és várják azt, hogy őket hallhassák. Szeretettel gratulálunk és kívánjuk, hogy szolgálatukon Isten áldása legyen mindenkor, és tudjanak kilépni egyre többször, egyre nagyobb létszámú közönség elé.