Hetente egyszer mondj le arról a nassolni valóról, amit a büfében szeretnél megvenni magadnak, és dobd az árát a dobozba!
Részlet a decemberi HírmonDóczy beköszöntőjéből, Tankó Istvánné igazgatóhelyettes asszony felhívása:
,,Kedves Dóczysok! Nagyon jó érzés, hogy örömmel, szeretettel adtok azoknak, akik rászorulnak. S nem csak a tárgyi dolgokra gondolok itt, hanem az énekkarosok, a zenekar kórházi szolgálatára, a boltokban történő adománygyűjtésre és az idősek otthonába örömmel összeállított és lélekkel előadott ünnepi műsorokra.
S végezetül arra szeretnélek Benneteket kérni, hogy az örömmel történő adományozás képességét őrizzétek meg magatokban és gyakoroljátok majd egész évben!
2025 januárjában, ahogy visszajövünk a szünetről kerül majd egy gyűjtődoboz a büfébe. Két Duchanne-szindrómás fiúnak – akik közel annyi idősek, mint ti – lehet benne adományt elhelyezni négy héten keresztül. Arra szeretnélek Benneteket kérni, hogy hetente egyszer mondjatok le arról, amit szeretnétek megvenni a büfében és dobjátok az árát a dobozba, ezzel is támogatva a Bátor Táltos Alapítványt, amit azért hoztak létre a fiúk szülei és barátai, hogy összegyűljön az a közel kétmilliárd forint, ami a Fehér gyerekek, Barnabás Bátor és Táltos gyógyítására, az életben maradás esélyének megadására kellene. Gondoljatok bele, ti csak valami édességről, nassolni valóról mondatok le négy héten keresztül saját elhatározásotokból. Ám ennek a két fiúnak nincs választása, sok mindenről kell lemondaniuk: a futásról, biciklizésről, az önálló járásról, s hadd ne soroljam tovább, mi történik majd, ahogy sorvadnak az izmaik. Támogassátok hát a Bátor Táltos Alapítványt! Amíg gondolkodtam azon, mit is írjak jutott eszembe, hogy milyen érdekes is az alapítvány neve, látszólag a fiúk nevéből áll, de mennyivel több annál, ha a magyar népmesék táltos paripájára gondolunk, aki ha megette a parazsat, mindenre késszé vált, olyan bátor volt, hogy gazdáját az Üveghegyen túlra is elvitte. Adjunk hát parazsat az alapítvány lovának, váljon táltossá és valósítsa meg kis gazdái vágyait! Tartsa fenn a reményt és repítse őket a gyógyulás útjára! Én hiszem, hogy a szeretet és a jóakarat csodákra képes, s hiszem, hogy nem csak a mesékben fordul jóra minden történet.
S ami legfontosabb, hiszek a dóczysok segítő, szerető szívében!”
Részletesebben itt ismerhetitek meg a fiúk történetét: