Oldal 44 – Dóczy Gimnázium

Dr. Mercz Monika (Page 44)

Dr. Mercz Monika vagyok, 3x6 évet töltötten a Dóczyban szülőként. Amikor felvetődött a kérés/kérdés, hogy lenne-e kedvem megosztani a leendő dóczys szülőkkel azt, hogy hogyan éltem meg gyermekeim gimis éveit szülőként, a válasz azonnal megvolt: jól. Nagyon jól. (És ezt a véleményt nem az idő szépítette meg Azt gondolom, hogy amikor gimnáziumot keresünk gyermekeinknek, az elsők között nézzük, hogy milyen „erős” az iskola, milyen a továbbtanulási arány, stb. Fontos mutatók ezek, de én nem csak ezt néztem, és ezért most nem is az oktatás milyenségéről szeretnék írni. (Arról beszélnek a „statisztikai számok” ). Nekünk a gimnázium választás egyértelmű volt, a „kisrefiből” az út egyenesen a Dóczyba vezetett. Úgy gondoltuk, hogy azt a törődést, családias légkört, a pedagógusokkal való együtt nevelést, ahogy többször mondtam „burkot”, amit az általános iskolában kaptak a gyerekek, azt ebben a gimnáziumban is meg fogják kapni. És nem csalódtam. Az oktatás, tanítás mellett a gyerekek személyisége, lelki állapota is fontos volt a pedagógusoknak. Az osztályfőnökök (Földiné Kövendi Magdolna, Csáky Pálné és Barna Enikő) különösen figyelték, óvták, segítették őket, egyengették mindennapjaikat, tisztázták kisebb, nagyobb csínytevésüket (persze ha kellett, volt beírás is). Mellettük voltak, értük voltak (bár lehet, hogy ezt akkor gyermekeim nem pont így élték meg ). Együtt terelgettük őket, én úgy érzem mindig számíthattam az osztályfőnökök, szaktanárok segítségére, annak érdekében, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott éveik legyenek és természetesen az iskolai tanulmányaikkal is jól haladjanak. Szerintem nem a szülői optimizmus mondatja azt velem, hogy Bálint, Zsuzsi és Milán is jól érezte magát ebben a hat-hat évben. Azt gondolom, hogy nemcsak a gyerekek, de mi szülők is sok élményt, megható pillanatot kaptunk az iskolától. Nem tudok - ennyi év távlatából se - nem pityeregni, amikor felidézem a szalagtűző ünnepségeket, az első keringőket, a műsorokat és természetesen azt a részt, amikor egy szál virággal köszöntötték anyukájukat a gyerekek (szem nem maradt szárazon). Szerettem dóczys szülőnek lenni, és -ből ajánlom minden olyan szülőnek ezt a gimnáziumot, aki fontosnak tartja az iskolával való közös nevelését gyermekének.