„A gyerekkor, mint az éjjeli lepke, átszáll a szobán.”
Szabó Magda Für Elise regényéből készült színdarab ősbemutatója
Kinyitottam ma hajnalban a szemem, s nem álmodhattam a tegnapot, mert a Für Elise szövegkönyvét bőrkötésben a kezemben tartom, amit ajándékba kapott minden meghívott, aki a Csokonai Fórum átadóján jelen lehetett.
Kivételes esemény tanúivá váltunk, hiszen ritkaság számba megy, hogy földi életünk folyása alatt színházat nyissanak. Az ökumenikus áldás után Dr. Papp László polgármester úr köszöntötte a jelenlévőket, és felidézte a színházterem megvalósulásig vezető több évtizeden átívelő állomásokat. Novák Katalin köztársasági elnök asszony ünnepi beszédébe személyes élményeket is beleszőtt: anyaként megosztotta velünk, hogy középső gyermekének éppen 16 éve adott életet, valamint Király Levente, a Nemzet Színésze a nagybátyja, akinek első vidéki színészként ítélték oda ezt a címet. Egy vidéki színtársulat és annak közönsége egy új színház születésénél az államfőtől ezekre a szimbólumokra finom lelki rezdüléssel rezonál.
A három felvonásos darab Ráckevei Anna rendezésében hű maradt a regény történetéhez, ugyanakkor új elemként a zenei betétek tovább erősítik az író gyermekkori fantáziadús, játékos világának a varázslatos voltát. Dóczys tanárként az ismerős sorok mélységét sokszor átengedve magamon Dódi, Cili, Szabó Elek, Jablonczay Lenke, Béla bácsi, Textor, Tonelli mester, a tanárok és iskolatársak ismerősként álltak a színpadon, már részben ismertem a gondolatukat, érzésüket miközben az idős Szabó Magda állandóan reflektált, és az újszerű megoldás, Cili zongorán ülő alakja a már korábbi befogadói tapasztalatomat árnyalta. Az „Áldás, békesség!” összetartó ereje pedig ugyanúgy jelen van a mi dóczys hétköznapjainkban, ahogy a színpadon sugárzik.
Újhelyi Kinga Ilka néni megformálójaként szavajárása a „Jézusmária!” vissza-visszatérő felkiáltásával jelzi – sokféle hangsúllyal – , hogy mikor van a Szabó család életében nehézség, megoldásra váró probléma. S tudjuk, hogy az Ilka nénik szókimondására, józan paraszti eszükre nagy szükség van, és a cinkosság, a sokszor naivnak tűnő aggodalmuk bástyaként védelmeznek az emlékezés során.
Az este zárásaként Kósa Lajos országgyűlési képviselő, Debrecen egykori polgármestere mondott pohárköszöntőt, melyben a jövő, a nemzet, kultúra hármasságát emelte ki, hiszen ezekben bízik az, aki mer, akar, küzd egy színház megvalósulásáért.
Perla Erzsébet