„Nézem a hegyek sörényét – ”
(2022. augusztus 22.)
A hagyomány szerint József Attila Óda című költeménye egy lillafüredi írókongresszuson átélt élmény hatására született. Bár ez egy szerelmes vers, de a tájleíró sora jól illik a Dóczy tantestületének csendesnapjához, hiszen zarándokúton vettünk részt.
Az intézményi lelkész útmutatása szerint haladtunk a 121. zsoltár kiemelt versszakaival előkészítve azt, hogy – a hegy szimbólumát szem előtt tartva – létrejöjjön Istennel a találkozás. A természetben nem piknikeztünk, hanem úrvacsorát vettünk. Az úton elhaladó kislány a mi közösségünket megszemlélve azt kérdezte a nagypapájától: – Te is imádkoztál? (A felhangzó gyermek hangja felidézte bennem Szent Ágoston Vallomások című alkotásának a kerti jelenetét, ahol szintén csak úgy átszűrődött a legfontosabb mondat, ami az ókeresztény egyházatyát hozzásegítette a megtéréshez.)
Bükkszentkereszten betértünk a templomba, ahol többek között hálát adhattunk azért, hogy az időjárás-jelentést Isten akarata, áldása felülírta, mert ideális körülmények közt teljesítettük a távot. Reménységgel tekintünk az új tanévre, hiszen ma az Úr elé vittük az előttünk álló feladatokkal kapcsolatos vágyainkat és a megvalósítás körül adódó nehézségeket. Erőt kértünk magunknak, hogy gyönyörködni tudjon a mennyei Atya az ő dicsőségére véghez vitt tervek megvalósításában.
Perla Erzsébet
