Mit olvastál mostanában? Ez a kérdés manapság nem divatos. Pedig ezer apró titkot elárul az emberről, hogy éppen milyen téma foglalkoztatja, vagy az ad információt róla, hogy hogyan jutott el addig a kötetig, amíg kézbe vette. S az sem egy utolsó szempont, hogy akit egy kicsit is ismerek arról az oldaláról, hogy mit szeret olvasni, mindig meg lehet örvendeztetni egy szép kötettel.
Persze találomra is lehet választani. Én így tettem az elmúlt héten. Bementem a kisszobában található könyvespolcomhoz, és leemeltem Vámos Miklós A csillagok világa című regényét. S már a fülszöveg hívogató: meseregénynek készült, de egy mesés regény lett, valami családregényféle. Különös lehetőség a befogadónak belecsöppenni az intim szférába, ahol az apa magyaráz a kisfiainak, és ahogy magát önuralomra inti az óriási műveltséggel rendelkező férfi, igyekszik határt szabni annak, ami a gyerekei életkorának még megfelelő az összefüggések megvilágításához. S amikor belép a halál, neki is elfogynak vagy nem törnek olyan gyorsan elő a szavai… Aki olvas, annak mérhetően nő a szókincse, és ez a regény nekem kicsit ezt sugallja. S ki ne szeretné azt elérni, hogy figyeljenek arra, amit mond? (Persze azért nem árt, ha a megszólalásaink tartalmilag is letisztultak…)
Karácsony után kaptam egy kötetet, valójában magam se tudtam, hogy nagyon vágytam rá. Már a címe is csodás: Édes békeidők. Még bontatlan. Naponta kerülgetem, simogatom a szememmel: tudja, hogy fontos. Elhúzom a percet – okkal -, mert meg akarom tisztelni azzal, hogy csak rá figyelek. Amikor nem csak átlapozom, és az a sorsa, hogy majd… Konyhaművészet… Sütés… A jó ízek ugyanúgy emlékeket ébresztenek, mint a könyvek lapjain beazonosított saját érzelmeink, azonos élethelyzeteink.
Tudták, hogy az olvasói elitbe az számít, aki havonta egy könyvet elolvas? Rögtön eszembe jutott, hogy magyartanárként akkor ezt mindenképpen teljesíteni kell, ha nem akarok silány lenni. Azt nem tudom, hogy a kötelező olvasmányok újraolvasása vajon beleszámít ebbe a kategóriába? Évi tizenkettő. Egy tucat. Viszont semmiképpen se tucatkönyv legyen az!
Most az a tervem, hogy a Szabó Magdához köthető könyveim egy polcra kerüljenek. Nálam nem könyvtári elvek alapján vannak rendezett sorokban a kötetek. S ha már szóba hoztam, talán azért is olvasunk, mert közünk van valamilyen módon a szerzőhöz. (Nem kell rokonság vagy személyes találkozás.) Kezdők olvashatnak a könyv világnapján Szabó Magdától egy rövidebb epizódot a gyerekkori emlékeiből (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABO/szabo00003_kv.html), a haladók pedig Für Elise kötetét választhatnák, ami a Dóczy kiemelt ajánlata lehet a könyv napján. (https://konyvtar.dia.hu/xhtml/szabo_magda/Szabo_Magda_Fur_Elise.xhtml).
Perla Erzsébet