Hallod, látod? Dobbanjon!
A hópelyhek hullnak, mint a napjaim.
Dühösen, gyorsan érnek földet.
Összezavarodott a perc, azzal a József Attila-i Duna-parti perccel…
Bár a hó esik, de víz lesz belőle: pocsolya.
Egy hópehely földet érve egy napom halála.
A csoda kinn van, de mi benn vagyunk.
A szél nem zavar, függőleges a mozgás.
Ahogy a hópelyhek elolvadnak, úgy lágyul meg a szívünk is.
A Dunába most hull a hó?
A hó úgy csillog, mint a lelkünkben egy pillanat.
A költészet napjára nyújtom át a DRK Dóczy Gimnáziuma közösségének a 8. A osztállyal közös alkotásunkat.
A mű keletkezési történetéről mindent tudok. A gyakornok a laptopból beszélve tartotta József Attila Dunánál című költeményéről az órát ppt-vel. Az egyik diáklány pontosítás kedvéért még kérdéseket tett fel, hogy mi is az az óda, az ódai hangvétel. Az érdeklődő, mindent tudni és érezni akaró sötét színű szempárban láttam, hogy a szavaim nem lesznek elegendőek. Élmény kell. Oldalra fordítottam a fejem, és a hatalmas hópelyhek hullása arra késztetett, hogy az ablakhoz vezényeljem az egész osztályt! Ott álltak, mint a mesekönyvekben megszokott módon gyermeki kíváncsisággal, és próbáltuk visszaadni, hogy mi az az ünnepélyes és patetikus pillanat a hétköznapban. Az autentikus lét, amikor ki tudok lépni a megszokottból. (Közben – ma is élesen emlékszem – azon gondolkodtam, hogy talán nem tartják a 1,5 métert, és a lélek szomjúság miatt óvatlanabbak. A hóesés az irodalomban az isteni megbocsátás toposza. Erősen hittem, hogy azon a januári délelőttön nem történhet baj.)
Aztán egyik pillanat szülte a másikat, kértem, öntsék a benyomásaikat verssorokba, de egymásra is figyeljenek, amikor a következő sort adják. Kicsit a dadaizmus módszerének megreformálása ez, hiszen mégse találomra választottunk szavakat egy lexikonból. Bevallom, hogy én pedig folyamatosan beleszőttem azt, hogy intertextualitásban legyen József Attila versével.
Az óra végén a határidő naplóm utolsó lapjára másoltam le. Nem volt címe, ma délelőtt került felé. Nem is gondoltam közben Ady Endrére, akire jellemző a három szavas címadás. A verset meghallod, ritmusa van, elképzeled magadnak a képeket, és jó esetben megdobban a szív. Sokféleképpen… Talán adhatna mindenki ennek a szövegnek címet a maga ízlése szerint. Írjátok / Írják meg kommentben!
A 8. A sem tudja, hogy hová szántam a közös alkotást, de engedélyem van, hogy a megfelelő percben ezt nyilvánosságra hozzam. Nézzük a vélemények alapján, milyen a közízlés! S milyen szerencse, hogy a héten pont esett a hó, és friss az élmény…