Kerti Dóra vagyok, 2002-2008 között voltam a Dóczy diákja. Hálás vagyok, hogy ide járhattam, és óriási formáló szerepe volt ennek a hat évnek abban, akivé később felnőttként váltam, szakmailag és személyiségben egyaránt. 
A magas színvonalú oktatás, a remek közösség, a rengeteg változatos program és a hitben erősítő közeg mellett olyan barátságok szövődtek itt, amelyek a mai napig tartanak. De ami számomra talán a legtöbbet jelentett az iskolában eltöltött évek alatt; az, ahogy a képességeinktől és irányultságunktól, érdeklődésünktől függetlenül ugyanolyan szeretettel és figyelemmel fordultak felénk tanáraink. Sok társam számára már egészen korán egyértelmű volt, hogy milyen pályára készül, mi az ő hivatása, és ehhez milyen tantárgyakból kell igazán jól felkészülni és teljesíteni – ehhez a megfelelő támogatás és tehetséggondozás abszolút rendelkezésre is állt. Én eleinte inkább kicsit elveszettnek éreztem magam, mert több minden érdekelt, nem igazán tudtam egy irány mellett elköteleződni. Kunszabóné Dancs Edit igazgatónő nagy bánatára már a felvételi elbeszélgetésen bevallottam, hogy nem szeretem a matematikát; alapvetően humán beállítottságú gyerekként a reál tárgyakkal picit bajban voltam néha, de érdekelt a biológia és a földrajzot is nagyon szerettem. 
Bár jellemzően nem bravúroztam például fizikából vagy kémiából, de sokat jelentett a biztatás; hogy a ‘hétköznapi’ kis ötöseinknek ugyanúgy örültek tanáraink és büszkék voltak ránk, mint amikor valamelyikünk tanulmányi versenyt nyert, és mindig arra törekedtek, hogy azok számára is érdekessé tegyék az órákat, akikről nyilvánvaló volt, hogy más területen szeretnék elmélyíteni a tudásukat.A hat év alatt végig versenyszerűen zongoráztam is, szóló produkcióval és kamarazenekarral többször jártam itthon és külföldön koncertet adni, ami miatt előfordult, hogy kimaradtam az iskolából, de mindig kaptam lehetőséget az elmulasztott dolgozatok pótlására és segítséget a felzárkózásban. Visszatekintve igen nagy kiváltság volt ez, hogy sosem éreztem: válaszúthoz érkeztem, és abba kell hagynom a zenélést, mert nem összeegyeztethető a tanulmányaimmal és nem fontos annyira. Épp ellenkezőleg; olyannyira támogattak benne, hogy gyakran az ének-zene órákon és iskolai rendezvényeken is eljátszhattam a verseny darabokat, ami a felkészülésemet nagymértékben segítette. Bár sok munkával járt, de minden területen adott volt a fejlődés és tovább tanulás lehetősége, akkor is, ha valaki több mindenben volt tehetséges – így nem volt akadálya annak sem, hogy párhuzamosan készüljek országos zongoraversenyre és spanyol nyelvből OKTV döntőre. 
Az idegen nyelvek szeretetét is kétségtelenül itt, a középiskolai évek alatt erősítették meg tanáraim, akiknek nagyon hálás vagyok ezért, hiszen még érettségi előtt sikerült letennem angol nyelvből a felső-, spanyolból pedig a középfokú nyelvvizsgát és erre az alapra építkezve fejleszthettem tovább az egyetemi évek alatt a nyelvtudásom: megtanultam olaszul, Erasmus ösztöndíjjal külföldön is tanulhattam, a mesterképzést pedig már angol nyelven végeztem a Corvinus egyetemen, marketing szakon. Később pedig a munkakeresésnél is óriási szerepe volt a magabiztos nyelvismeretnek.Isten humorérzéke persze utánozhatatlan: végül olyan pályára kerültem, amire egészen biztosan nem gondoltam volna tizenévesen: főállásban jelenleg egy belga, lámpatesteket gyártó cégnél dolgozom a kereskedelmi részlegen, műszaki támogató csapatban (hála Tófalusi tanár úrnak a felejthetetlen fizika órákért!). Mellette a művészi vénám is utat tört magának a hétköznapokba: esküvői és alkalmi ruhák tervezésével és készítésével is foglalkozom – egyelőre leginkább hobbyként, és néha még zongorázni is szoktam 
Bátran ajánlom a Dóczy-t, ha benneteket is több terület érdekel: bármi legyen is, amiben tehetségesek vagytok, egészen biztosan számíthattok arra a támogató közegre, közösségre, ami biztosítja az ismeretek elmélyítését és együtt örül veletek minden kisebb-nagyobb sikernek!
2020-11-27