Még alig léptük át az új év küszöbét, amikor már az első félév zárására készülődni kezdtük. A javítások, a januári dolgozatok emléke már szinte fakulóban. A szülői értekezleteken február első hetében került értékelésre az első félév. Közben hagyományos félévkezdő csendesnapunkat évfolyamonként gyülekezetlátogatással töltöttük, míg ez alatt a végzőseink a próbaérettségin adtak a tudásukról számot, és felmérhették, hogy az elkövetkezendő hetekben mit kell még a kompetenciáikban fejleszteni április végéig.
Januárban lezárult a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap felhívásának eleget téve intézményünkben is a gyűjtés. Február 14-én pedig a Dóczy Galéria új helyszínnel („mini” Galéria) bővült a IV. emeleten a kerengőben: a Csontváry terem előtt új kiállítás nyílt, ahol Szegedi Károly képeiből láthatunk válogatást, melyeknek témája az ősi Debrecen látképei. „Bármilyen furcsa, a feledhetetlen pillanatok gyakran jelentéktelen eseményekhez fűződnek, olyan eseményekhez, amelyek mesebelien nagyra tudnak nőni.” (Radclyffe Hall) A tavasz ígérete már itt van a levegőben, az égbolt kékjében, a szél is lassan elveszti már a téli csípősségét. Azt gondolom, hogy már 2019-ben is bőségesen kaptunk élményeket, benyomásokat, amelyek szinte észrevétlenül kúsztak be az emlékeink tárházába, de ezek csak évek múlva válnak jelentőssé.