Oldal 59 – Dóczy Gimnázium

„…egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:5) (Page 59)

A DRK Dóczy Gimnáziumában az innováció újabb elemeként szabadságunk utolsó
napját ajánlottuk fel Isten ügyének – 0. napot tartottunk 2018. augusztus 22-én – az új tanévre
készülve. A keresztyén nevelés kérdései köré szerveződött önkéntes tanári csendesnapon
Czapp Katalin igazgatóhelyettes asszony - lelkésznő tartotta az áhítatot, majd előadásában
négy nagy kérdéskört (Hol nevelünk?, Kik nevelünk?, Kiket nevelünk?, Hogyan nevelünk?)
mutatott be annak tükrében, hogy a Krisztust követő tanároknak mire kell törekedniük, hogy a
Biblia tanításából táplálkozó nevelés szándéka valóban eredményes legyen a hivatásunkban,
amikor gyakorlati síkon kell bizonyságot tennünk. A példamutatásban – ami korántsem
tökéletességet jelent – látszódnia kell, hogy a keresztyén értékrendben vannak törvények.
Ennek hitelessége nyomán úgy szülessen meg a diákokban az a szándék, hogy ők ezeket
követni akarják, mint az eklézsiához tartozás fontos eleme, ami belülről fakad, így nem a
félelem, hanem az önfegyelem lesz a nevelés formája.
A szünet után kiscsoportokban a főbb kérdésekről gyűjtöttünk össze hasznos
tapasztalatokat, és reflektáltunk a korábban gondolatébresztőként elhangzott észrevételekre.
Mi sem szabályokat akartunk ezen a délelőttön felállítani, hanem annak a reményét, ígéretét
újra és újra felismerni, hogy a sokféleség ellenére elérhető, hogy Krisztusba oltassunk be, és
– jelen esetben – a pedagógus mustármagnyi hitét a kegyelmes, nagy Isten tanári
hatékonysággá tudja növelni, ami egy életen keresztül elkísér(het)i a dóczys diákokat.
A délután folyamán kötetlen formában folytatódott a beszélgetés közös ebéden, mert a
ráhangolódás szakaszában még rugalmasabb mindenki időbeosztása, így alkalom nyílt arra,
hogy egy-egy emberi történeten keresztül jusson az egyén új impulzusokhoz. Tetteinket
értékelve belső békességet az ad, ha tanítványként az elhívásnak így felelünk meg: „…én
teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek…” (Apostolok cselekedetei 23: 1)