November 22-én , a pályaorientációs nap keretében a Buka László tanár úr által vezetett DIgi fotó szakkörösök vasútállomáson készített képeiből kiállítás nyílt az iskola ebédlőjében.
Az ,,alvó”mozdonyoktól kezdve az éppen induló vonatokon keresztül az utasszállító szerelvények számtalan arculatát kapták lencsevégre a kreatív fotósok.
A megnyitón Tankó Istvánné igazgatóhelyettes asszony idézett fel néhány emlékképet a vonattal kapcsolatos élményeiből, majd Ilyés Ilona igazgató asszony is elmesélte, hogy Nagykanizsáról hány órán keresztül lehetett Budapestre jutni úgy, hogy a Balaton mellett szinte mindenütt megállt a vonat.
A két hetedik évfolyam érdeklődve hallgatta a nem is olyan régi, de számukra mégis hihetetlen történeteket, s lelkesen tapsoltak osztálytársaiknak: Barna Csillának, Csáki Pannának és Salánki Nellinek, akik játékos verseket szavaltak a vonatozás élményéről.
Ezután a digisek mesélték el, hogy miért választották fotójuk tárgyául éppen a vonatot.
Miközben erről beszéltek, eszembe jutott az a nap, amikor nagymamámmal először szálltam vonatra. Két órán keresztülszáguldott velünk az IC, és az ablakból kinézve állat- és növényvilága tárult elénk. A vonat világokat köt össze. Ám nem csak fizikai világokat. A mellettünk ülő idős néni összeismerkedett a nagymamámmal és érdekes történeteket meséltek egymásnak. A vonat az embereket is összeköti.
Az emberiség egyik legnagyobb találmánya ez, és legyen ősz, tél, nyár vagy tavasz, a mozdonyok és vasúti kocsik mindig útra kelnek.
(Mászlai Dóra 7.A)