2024. március 2. szombat
Debrecen-Budapest-Valletta
Iskolánk, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának három tanára: Barna Enikő, Szombatiné Néma Mónika és jómagam, Hodossy-Takács Krisztina kéthetes Erasmus+ továbbképzésre indultunk Málta szigetére. Már nagyon vártuk ezt az utazást. Kiszakadás a hétköznapokból, szakmai megújulás, új impulzusok egy csodálatos mediterrán szigeten. Indulásunk előtt próbáltunk mindent úgy elrendezni, hogy diákjaink ne nagyon maradjanak le ez idő alatt. Előre kiadott feladatok, tételkidolgozás, vizsgaanyagok, jó tanácsok…izgatottan és várakozással telve csomagoltuk hatalmas bőröndjeinket, hiszen ki tudja, mire nem lesz szükség a két hét során😊)
Március 2-án, szombaton, reggel 9 órakor a Wizzair gépe repített minket el Máltára. Már a repülőgépről leszállva megcsapott minket a jellegzetes mediterrán hangulat: zajok, illatok, könnyű szél, és jó pár fokkal melegebb hőmérséklet az itthoninál. Mivel transzfert rendeltünk, a szállásunk elfoglalása igen simán ment. Lakásunk Sliemában található, kényelmes, tágas, egy hatalmas apartmankomplexum földszintjén.
Miután megebédeltünk, felkerekedtünk, és busszal beutaztunk Vallettába, a fővárosba. Még a repülőtéren megvásároltuk az egyhetes Talinja Card-ot, amivel ez idő alatt a szigeten belül oda és annyiszor utazunk, ahányszor csak szeretnénk. Mivel az iskola a szomszédos városban van, megéri bérletet vásárolni. Három kollégánk novemberben már eltöltött itt két hetet, így sok jó ötletet, praktikus infót adtak át nekünk a közlekedéssel, bevásárlással, látnivalókkal kapcsolatban.
Visszatérve a szombat délutánhoz, az első érdekességek, furcsaságok, amiket megjegyeztünk:
- Baloldali a közlekedés, a brit hatás eredményeképpen. Figyelnünk kellett, és kicsit fordítva gondolkodni, hogy melyik oldalon van az a megálló, ahonnan a mi buszunk megy.
- A buszvezetőnek integetni kell, ha vele akarunk utazni.
- Nem érzékeltük, hogy előszezon lenne, minden busz és utca tömve volt emberekkel.
- Mindenhol, folyamatosan építkeznek, így nem nagyon tudtunk olyan fotót készíteni, ahol ne lenne a háttérben egy emelődaru.
- Az utcák tiszták, annak ellenére, hogy nincsenek nagy szeméttárolók, a szemetet zsákokban kidobják az utcára, és bizonyos rend szerint elszállítják.
- Rengeteg a játszótér, a kocogó, sétáló, szabadban üldögélő, kutyát sétáltató ember.
- A helyiek kedvesek, segítőkészek, beszélnek angolul.
Mivel tudtuk, hogy visszatérünk még a fővárosba, csak sétálgattunk az óvárosban, majd hazafelé vettük az irányt, és kipihentük az utazás fáradalmait.
Sliema-Marxaxlokk
Vasárnap a festői kis halászfaluba, a sziget déli részén fekvő Marxaxlokk-ba buszoztunk. A falu színes kis hajóiról, a luzzukról ismert. Vasárnap lévén, egy igazi autentikus halpiac fogadott minket, mellette a bazársorral. Minden volt itt, mi szem szájnak ingere. Végigpásztáztuk a helyi termelők áruit, majd egy halétteremben ebédeltünk meg. Délután megtekintettük a település főterén álló tekintélyes templomot, majd hazaindultunk, és készültünk az első napra az iskolában.
Sliema-St Julians
Az ETI (Executive Training Institute) központ a szomszédos településen, St Julians-ben található. A két város tulajdonképpen összenőtt, és akár a tengerparti sétányon is megközelíthettük volna egy kellemes, 40-45 perces sétával. Mi inkább a buszos közlekedést választottuk, hiszen így reggel nyugodtabban készülhettünk, és kicsit később indultunk el. St Julians-be megérkezve meglepett minket, hogy még sokkal nyüzsgőbb, zajosabb, mint Sliema. Az iskolát körbefonják az építkezések, így csak nagy nehezen tudtuk megközelíteni a bejáratot. Belépve, egy tágas előtérbe érkeztünk, ahol már gyülekeztek a különböző korú diákok. Egy kedves hölgy útbaigazított minket, megkaptuk az első információkat, majd megérkezett az igazgatóhelyettes, aki felolvasta az egy csoportba tartozókat, és bemutatta a trénereket. Elbúcsúztunk egymástól, és kicsit úgy, ahogy a kisdiák indul el, félve, de kíváncsian, követtük a saját csoportunkat. Mindhármunk csoportjában különböző nemzetiségű kollégákkal kerültünk össze, ráadásul én nem tanárokkal, hanem múzeumi alkalmazottakkal voltam beosztva. Rövid bemutatkozás után a trénerünk, Mario összefoglalta, hogy mi a kurzus célja, majd munkához láttunk. Bár az én továbbképzésem nem nyelvi kurzus volt, de mivel angol volt a kommunikáció nyelve, remek lehetőség volt ez a nyelvgyakorlásra is. Az első nap lassan haladtunk, lépésről lépésre mutatta be a tanárunk, hogy a mai digitális világban hogyan változik meg a pedagógia, és hogyan segíthetjük a tudás átadását a különböző applikációk, oldalak segítségével. Két szünetet tartottunk a nap folyamán, egyet délelőtt, majd egy kicsivel hosszabat délben. Megörültünk magyar kollégáinknak, és ki-ki lelkesen mesélte tapasztalatait. Mivel alapvetően a két hét hétköznapjai ugyanúgy zajlottak, mindhárman készítettünk egy kis összefoglaló értékelést a szakmai programról.
Tapasztalataink az oktatásról
Szombatiné Néma Mónika:
Én a Fluency& English Language a Development többnemzetiségű csoportban tökéletesítettem nyelvtudásomat. A nyelvtanfolyam ideje alatt „körülnéztünk” a nagyvilágban. Különböző nemzetek ünnepi szokásairól, utazási különlegességekről, utazási lehetőségekről, extrém sportokról és a környezetvédelemről tanultunk. Büszkeséggel töltött el, hogy a világ legnépszerűbb játékáról is hallhattunk és olvashattunk: a Rubik kockáról.
Minden újabb témakör felvezetésekor kaptunk egy képet kivetítve, és először el kellett gondolkodnunk azon, hogy mit látunk a képen. Erről a külföldi párommal beszélgetni kellett. Később kérdéseket kaptunk arról, hogy mit akart a cikk írója megírni. Miután meghallgattuk a szöveget, kérdéseket kaptunk arról, hogy mit hallhattunk a szövegben, majd arról, hogyan működik ez a jelenég a mi országunkban. Erről először a párommal, majd pedig az egész csoport előtt kellett angolul beszélni. Mint vizuális kultúra és földrajz tanár nagyon sokat tanultam, és nagyon élveztem a gyakorlatokat.
Az idős tanárnőm legfőbb tanácsa, hogy mindennap foglalkozzunk legalább 20 percet nyelvtanulással, és így könnyen megtanulhatunk egy új nyelvet. Ő így tanult meg hat nyelven beszélni. Megpróbálom én is betartani ezt a tanácsot a jövőben.
Barna Enikő:
Az első hét tapasztalatai:
A Teacher training során módszertani szemléletemet gazdagítottam a Brush up és Spice up your teaching kurzusokon. Tanárom színes es információban gazdag órákat tartott először egy 5, majd egy 12 fős csoportnak. A csoport tagjai különböző országok tanárai voltak, akik nagy összhangban dolgoztak a két hét során, megosztva egymással szakmai tapasztalataikat. A hasznos és igen hatékony tanítási módszereken túl, tanultunk az egymás országaiban működő vagy kevésbé működő oktatási rendszerekről, megosztottunk egymással olyan szakmai praktikákat, amelyekkel hatékonyabbá tehetjük és segíthetjük a diákok tanulását, nyelvi készségeik fejlesztését. A kurzus átfogó képet adott a modern nyelvtanítás módszereiről, példákon keresztül a résztvevő tanárok, a diákok bőrebe bújva próbálhatták ki a feladatok megoldását is. A szakmai tapasztalaton túl barátságok szövődtek, testvériskolai program lehetősége is felmerült egy lengyel es egy olasz iskolával. Mindkét heten kaptunk online, internetes feladatlapok szerkesztéséhez kapcsolódó gyakorlási lehetőséget is. Az is kiderült, hogy a különböző országok iskolai, ugyanazon tankönyvcsaládból tanítanak, ugyanazokkal a tantermi problémákkal néznek szembe, így bátoríthattuk és támogathattuk egymást az esetleges szakmai lendület vesztés elkerülésében. Élmeny volt megélni, hogy mennyire színes az a módszertani paletta, amivel nap, mint nap mi is dolgozunk. Megerősítésként is szolgált a kurzus.
A második hét:
A második hétre hárman maradtunk a régi csoportból, és csatlakozott hozzánk kilenc újabb kolléga Európa számos országából. Az előző hét nyugalma után egy zajosabb, fegyelmezetlenebb, de annál vidámabb csoportban folyt a számunkra már megszokott munka. A módszerek és a feladattípusok hasonlóak voltak, a feldolgozásuk azonban különbözött. Több interaktív feladat megoldása várt ránk, mint az inkább elméletre alapuló első héten. Párokban, majd kisebb csoportokban dolgoztuk fel a négy készséget fejlesztő kérdéseket.
Szerdán ismét a laptopoké volt a főszerep. Projektmunkát végeztünk, majd kielemeztük azokat. Minden lépést átbeszéltünk, ötleteket adtunk egymásnak a feladatok feldolgozását illetően. Kicsit a diákok bőrébe bújtunk, es megfigyelhettük egymás közt is, ki milyen komolysággal, fegyelmezetten áll a munkához, vagy esetleg félvállról veszi azt. Érdekes volt megfigyelni más nemzetek sztereotipikus viselkedését, hozzáállását, kommunikációját.
Az utolsó nap újabb összefoglaló és értékelő napot töltöttünk az ETI központjában.
Hatalmas adag fénymásolattal és friss barátságokkal gazdagodva köszöntünk el egymástól és trénerünktől, a közös munka folytatásának reményében.
A kurzus kiváló alkalom szakmai, mentális és fizikai feltöltődésre egyaránt. Szélesítettük szakmai látókörünket, új módszereket tanulhattunk, összegezhettük már meglévő tudásunkat, és nem utolsó sorban gyakorolhattuk az általunk tanított nyelvet a mindennapi élet számos helyzetében.
Azt gondolom, minden kollégának feltöltődésére szolgálna egy ilyen továbbképzés, új lendületet adna, megerősítené és színesítené minden kurzuson résztvevő kolléga munkáját.
Hodossy-Takács Krisztina:
Az első héten ICT kurzuson vettem részt. Megismerkedtünk a blog, website készítés rejtelmeivel, valamint különböző programokkal, applikációkkal, amelyek még színesebbé, érdekesebbé tehetik tanóráinkat. Bevallom, bár felhasználóként van némi gyakorlatom az okos eszközökkel, viszont tartalmakat alkotni, és mindehhez design-t rendelni, meglehetősen nehéz feladat volt számomra. Ahogy a tanárunk is elmondta, ez a hét arra volt elég, hogy bepillantsunk a lehetőségek tárházába, és később visszatérhessünk a hasznos linkekhez, oldalakhoz. A hét második felében készítettünk tankockákat, avatart, képregényt-ezek az eszközök szintén színesíthetik a tanórákat.
Pénteken mindenki bemutatta a saját készülő blogját, és lelkesen tapsoltuk meg egymás prezentációit. Ahhoz, hogy igazán színvonalas munkát hozzunk létre, még rengeteget kell gyakorolni.
A második héten új csoportba kerültem, mivel a többiek hazautaztak. Trénerünk, Jo egy igazán energikus, laza máltai hölgy, aki amellett, hogy szakmai fortélyokat mutatott nekünk, a helyi érdekességekről, életről is rengeteget mesélt. Az e heti csoportban mindenki tanárnő volt, németek, lengyelek, és egy kiskunhalasi kolléganő is csoporttársam lett. Az órák igen vidám hangulatban teltek, de ez nem ment az intenzív tanulás rovására. Jo is rengeteg olyan eszközt ismertetett meg velünk, ami eltér a hagyományos tanórai feladattípusoktól. Webquest-et készítettünk, ami egy platform, ahová egy projektalapú tananyag különböző részeit tölthetjük fel. Kicsit úgy működik, mint egy weboldal, ahol a különböző oldalakra tesszük fel az oktatási anyagainkat, amiket megosztunk a diákokkal. Természetesen a tanulók is aktívan bevonódnak a webquest készítésbe. Az ötlet nagyon jó, de sokat kell még gyakorolnom a technikai elemeket. A hét második felében készítettünk mind map-et, gyakoroltuk az okos tábla használatát, és rengeteg alkalmazással megismerkedtünk. Mivel mindenki tanár volt, érdekes volt összehasonlítani, hogy mennyire elterjedt a digitális eszközök használata és a projektalapú tanítás a különböző országokban. Sharing is caring-hallgattuk meg naponta többször a trénerünktől, és valóban, megosztottuk tapasztalatainkat, jó gyakorlatainkat. A hétbe egy születésnapi és egy névnapi ünneplés is belefért, pénteken pedig a tanúsítványainkkal kezünkben szomorúan búcsúztunk el egymástól.
Szabadidő
A két hét elég hosszú volt ahhoz, hogy a hétvégéken és délutánonként kisebb kirándulásokat tegyünk. Az első héten két, az iskola által szervezett kiránduláson is részt vettünk. Először Valletta nevezetességeit jártuk be, sok és alapos információt begyűjtve idegenvezetőnktől, akit szintén Mariónak hívtak. )) Sajnos a vallettai városnézés alatt hideg, orkán erejű szél tépázott minket, de még így is tartalmas délutánt töltöttünk el a fővárosban.
A másik, kicsit távolabbi kirándulás alkalmával a főváros melletti „három várost” (Senglea, Cospicua és Birgu) látogattuk meg külön busszal. Visszarepültünk a múltba, és a modern, zajos nagyvárosok után igen kontrasztos volt a középkori hangulatú, kihalt, szűk kis utcákon sétálni.
Az első hétvégén Gozo szigetére utaztunk. Ide önállóan szerveztük meg az utazásunkat. Busszal felmentünk a sziget északi csücskébe,Cirkewába, és onnan komphajóval, kb. 25perc alatt meg is érkeztünk Gozo szigetére. Ez a sziget sokkal zöldebb Máltánál, ritkábban lakott, és kisebb is. Hop on hop of busszal jártuk be a sziget nevezetességeit, egy-egy helyszínre 45 percenként érkezett a következő járat.
Vasárnap a múltba utaztunk, a festő szépségű Mdina és Rabat városába. Mdinát a néma városnak is nevezik, és ennek oka könnyen megérthető. Különlegesen békés, a mindössze 300 helyi lakoson kívül senki nem hajthat be ide autóval. A Trónok harca című film számos jelenetét is itt vették fel.
Aznap útba ejtettük a híres Dingli-sziklákat is, ahol olyan erős szél fújt, hogy meg kellett kapaszkodnunk a korlátba, nehogy elvigyen. Alattunk a háborgó tenger, a távolban a párába vesző sziklák-fenséges látvány tárult elénk a kilátóból.
Az utolsó szabad délután kb egyórás buszúttal eljutottunk Szent Pál öblébe, ahol a hagyomány szerint Szent Pál a hajótörése után partra szállt. A történelem itt is megérintett minket. Ma már népszerű nyaralóhellyé nőtte ki magát a település, ahol a Málta National Aquarium is megtalálható, de sajnos idő hiányában ide már nem tudtunk bemenni.
Sok helyre nem jutottunk el, sok helyre a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem érte meg elindulni, így aztán van miért visszatérni Máltára. Akár tanulni, akár pihenni szeretnénk, Málta ideális választás lehet.
Tanulmányutunkat a Tempus közalapítvány Erasmus+ nyertes pályázata finanszírozta. Köszönjük az iskolavezetés és kollégáink támogatását, segítségét az előkészületekben, majd távollétünk ideje alatt.
Hodossy-Takács Krisztina