Dr. Hadházi Zsófia

Dr. Hadházi Zsófia vagyok, a Debreceni Klinikai Központ parodontológus fogszakorvosa, orvos- és egészségtudományi szakfordító. “Dédnagymamám, nagymamám és unokatestvéreim után én 2005 és 2011 között voltam a Dóczy diákja. „Kisrefisként” sokunknak egyenes út vezetett ebbe a gimnáziumba, így az általános iskolai barátok közül többen is egy osztályba kerültünk, ami nagy biztonságérzetet adott az első ismerkedős napokban. Bár utólag kiderült, hogy nem volt mitől félni, pillanatok alatt szövődtek olyan mély barátságok iskolatársakkal, amelyek mai napig nagyon fontosak számomra. A dóczys 6 évem legszebb emlékei közül sok teljesen sablonosnak tűnhet: osztálykirándulások, sítáborok, a hagyománnyá vált bowlingozásaink, osztálybulik, ajándékozások, röplabda és kidobós meccsek… De muszáj kiemelnem azt, amire nem tudok elfogultság nélkül visszaemlékezni: az osztályommal közösen előadott műsoraink. Lehetett az esemény „március 15”, „október 23” vagy a szalagtűzőnk, de az estébe nyúló próbáink hangulata, majd a műsorok végi taps és gratuláció a legkedvesebb emlékeim, amik az iskolához kötnek. Ehhez persze elengedhetetlen volt osztályfőnökünk, magyar és történelem tanárunk, jó pásztorunk, dr. Baranyai Norbert kreativitása, aki a műsoraink nagy részét írta, aki humorérzékével színesebbé tette a mindennapjainkat és aki igazi polihisztorokká nevelt bennünket. Bár általános tagozatú osztály voltunk – a református lelkésztől kezdve, a zongoratanárnőn át a rákkutató biológusig mindenféle foglalkozás fellelhető osztályunk palettáján – ennek ellenére meggyőződésem, hogy Baranyai bárányainál egyik osztály sem teljesített jobban magyarból és történelemből az érettségin. ? A Dóczy egy inspiráló, barátságos és biztos közeg volt, ahol élmény volt átélni tinédzseréveinket, azok minden velejárójával együtt – akár boldog volt az ember, akár csalódott, akár meg nem értett, duzzogó kamasz, a tanári karból mindig akadt valaki, aki helyén kezelte a helyzetet, akire számíthattunk, ha problémánk akadt.Ebben az iskolában körülvett minket a város történelme, az irodalom szeretete, a képzőművészet, az idegen nyelvek, a zene, a külföldön tanult diáktársaink beszámolói által pedig gyakorlatilag az egész világ… ezek a beszámolók élesztették fel bennem a kedvet, hogy később majd én is beutazzam a világot.Nem csak Szabó Magda jött el rendszeresen látogatóba, hanem többek között az azóta már Oscarra jelölt Tóth Barnabás filmrendezővel is személyesen megismerkedhettünk egy közönségtalálkozón. Ezeket az eseményeket akkor olyan természetesnek vettem, mint az ebédszünetet… utólag jöttem csak rá, hogy milyen nagy megtiszteltetésben volt részünk.Hálás vagyok az iskolának, amiért formálta a személyiségem és megadta a tudományos alapot a továbbtanulásomhoz. Azóta is igyekszem az ott tanult erkölcsi útmutatást a mindennapokban, illetve a munkám során a betegellátásban is kamatoztatni.

Vissza