„..a ti hiteteknek az egész világon híre van;” (Róma 1:8)

2018. augusztus 23-án Nagymacson tartottuk a kihelyezett, úrvacsorás tanári csendesnapot. Ráczné Veres Sára nagytiszteletű asszony igehirdetésének vezérgondolata – az új kenyér ünnepére is visszautalva – az volt, hogy a Miatyánkban minden ember számára kérjük a kenyeret, és azoknak is, akik nem hisznek, vagy nem is ismerik az úri imát. A kenyér lehet elválasztó is, de a keresztyén szeretetben benne foglaltatik, hogy adok Neked a kenyeremből és az időmből.

A gyülekezet nagyon kicsi lélekszámú, és öröm, hogy közöttük is vannak dóczys diákok. A szeretetvendégség, a gyülekezet tagjainak személyes jelenléte is azt mutatta, hogy itt is elegendő a hatalmas Istennek, hogy eredményes legyen az, ha az ő nevében gyűlnek össze.

Hodossy-Takács Előd, a DRHE docense A keresztyén hit megélése és megvallása címmel tartott előadást. Egyszerre érzékeltette az egyén felelősségét abban, hogy mindenki csak saját magát juttathatja be a hitével Isten országába, miközben számolnunk kell azzal, hogy a statikus hit nem tekinthető Krisztust követő magatartásnak. Ez utóbbi egyházi intézményeink jövőjét is meghatározza, hiszen nem lehet megelégedni azzal, amink éppen van (impozáns épület, nagy elődök), hanem hitünkből fakadóan kell arra törekedni, hogy a keresztyén közösségben jó (hiteles) tanúkká váljunk Isten ügyében, azzal, ahogy cselekszünk a mindennapokban, mert a környezetünk – egy egyházi iskola életében a szülők és diákok – ezt a hírt terjesztik rólunk. De fontos szempont, amiről kevesebb szó esik, hogy nem csak a keresztyén gyülekezet (értsük most alatta az iskolát mint eklézsiát) oldaláról fontos a fogadtatás, hanem az érkezőnek is önvizsgálatot kell tartania, hogy ő a közösséghez csatlakozva értékeli-e, hogy annak a puszta valója Isten létének bizonyítéka.

Tartsuk szem előtt naponta a következő tanítást: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4.)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.