2016. október 15-re gyalogtúrát szerveztünk a Mátra egyik legszebb túraútvonalára. 38 fő tartott velünk, akik között voltak jelenlegi és egykori dóczys diákok, pár szülő, ”Kiskossuthosok” és néhány ”külsős”. Iskolánkból két pedagógus vett részt a kiránduláson, Braunné Veres Éva tanárnő és Leiter Imre tanár úr.
Csodálatos, napfényes időjárásunk volt. Útközben, a buszból megtekintettük a verpeléti vulkáni kúpot, mely hazánkban egyedülálló. Túránkat a Szt. István-forrástól kezdtük, ahol megkóstoltuk a természetes szénsavat tartalmazó vizet. Ezt követően a völgyet bejárva értük el az Ilona-völgyi vízesést, mely hazánk legmagasabb természetes vízesése. Itt némi pihenőt, és fotózást követően megkezdtük az emelkedést Kékestető felé. Egy hosszabb szakasz után a Markazi-kapunál szusszantunk egyet. Folytatva túránkat, hamarosan két csodálatos kilátást biztosító ponthoz értünk: az első a Disznó-kő volt, ahonnan az egész északi-Mátrát belátni, a második a Sas-kő, melyről a déli-Mátrában gyönyörködhettünk, megpillantva a visontai hőerőmű kéményeit is. Kékestető előtt várt még a csapatra a túra legmeredekebb és legerősebb emelkedője, melyet mindenki sikeresen teljesített. Magyarország legmagasabb pontján csoportképet készítettünk, majd egyórás szabadprogram következett. Volt, aki a nap sugarait gyűjtötte a fűben fekve, volt, aki az étteremben töltötte fel energiaraktárait. Miután újra egybegyűlt a csapat, elkezdtük az ereszkedést Parádóhuta felé. Útközben gyönyörködhettünk egy páfrányokkal teli kőtengerben. Bő másfélórás út után elértük a parádóhutai Klarissza-csevicét, forrást, mely a helyiek szénsavas gyógyvize magas vastartalommal. Miután megkóstoltuk, és néhányan még üvegjeiket is megtöltötték, besétáltunk a faluba, ahol buszra szálltunk, és elindultunk haza. Fáradtan ugyan, de mégis feltöltődve érkeztünk meg Debrecenbe az esti órákban. 
2016-11-01