Oldal 51 – Dóczy Gimnázium

Diákcsendesnap (Page 51)

A
huszadik tanév csendesnapja változást hozott a diákok első
iskolában töltött óráiba. Az általános tájékoztatások az
osztályfőnöki órák keretében elhangoztak. A 11. és 12.
évfolyam már a második órában a felsőoktatásról hallott
előadást, hogy kezdettől fogva az a cél lebegjen a szemük előtt,
hogy a megváltozott felvételi szabályoknak meg tudjanak felelni,
és az előttük álló időben tudatos erőfeszítéseket tegyenek,
hogy a jövőjüket megalapozzák a középiskolai tanulmányok
során.

Az
idén itthon maradtunk, és hozzánk hozták el a református egyház
berkein belül elhivatott emberek az örömhírt. Sokféle előadáson,
játékos feladatokon keresztül tapasztalhatták meg a diákok, hogy
Krisztus útján járva hogyan teljesedik, növekszik a lélek a
mindennapokban, és az ige hogyan tud hatni, amikor a maga
természetességében haladunk a keskeny úton.

Vendégeink
közt akadtak volt dóczys diákok, akik lassan már öregdiákokként
talán létre is hozhatnák a maguk baráti körét, ami hidat
teremtene a jelen és a múlt között. Mindig jó érzés, ha az
egykori tanítványok büszkén, kicsit cinkosan mesélnek a
középiskolás éveikről a mostani tanulóseregnek. De a végén
oda kanyarodnak: mindenki becsülje meg azt a nagy lehetőséget,
hogy Isten ide vezérelte őket a Kossuth utca 35. szám alá.

A napot az Első Lépés Zenekar szolgálata zárta. A dicsőítés zenébe ágyazottsága a szavakon túlmutatva – a fellobbanó utolsó nyári hőségben a pályán állva – ritmust adott annak, ami a lélek dobolása, ha az Úr nevét kiejtjük és kegyelméért hálát adunk.

Perla Erzsébet