Mivel gyermekeink egy gyülekezeti közösségben nőttek fel, fontosnak tartottuk, hogy egyházi iskolába járjanak.
A nagyobbik lányom esetén azért esett a Dóczyra a választásunk, mert láttuk, hogy ő egy jól tanuló szorgalmas gyerek, a
ki bírni fog egy erős gimnáziumot. Az én művész lelkű, zongorista lányom sosem panaszkodott, hogy nem szereti a reál tárgyakat. Igazából akkor jöttem rá, hogy e mögött milyen kiváló pedagógiai munka van, mikor az egyik évfolyamtársa megnyert a világbajnokságot fizikából. Magas szinten ment a tehetséggondozás, miközben az átlagos érdeklődésű gyerekeknek is minőségi oktatást nyújtottak. Ez a fajta differenciálás azt gondolom nagyon hasznos és fontos.
A kisebbik lányom egész más eset volt. Őt nem akartuk a Dóczyba küldeni, mert úgy ítéltük meg, hogy neki jobb lenne 8. osztályig általános iskolában maradni. Sajnos az általános iskolai osztályközösség nagyon rossz irányba alakult, így nekünk 6. év végén a Dóczy a menekülési útvonalat jelentette. A Dóczy egyik legnagyobb erényének a tanárok együttműködő készségét tartom a szülőkkel, ami azért rendkívül fontos, mert minden gyermek egyedi. A lányom végül nagyon jó eredménnyel érettségizett, nyelvvizsgát is tett.
Rendkívülinek tartom, hogy az iskolai hittan nemcsak dogmatikai ismereteket jelentett, hanem valódi hitbéli növekedést és közösség formálást.
2020-11-27