23. Kedd 2. Korinthus 11:25-27. Ének: 345:1. (Új: 711:1.)
A mondás szerint „a zsenit és az őrültet csak egy vastag hajszál választja el egymástól”. Ez a megállapítás arra akar rámutatni, hogy mindkettő magatartása egyformán érthetetlen a hétköznapi ember számára, azonban amíg az őrült cselekedete teljesen értelmetlen is, addig a bölcs ember tettének mélyebb értelme van, csak el kell gondolkodni rajta, hogy mi az.
Amikor itt, levelének a végén Pál apostol felsorolja mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyeket az evangélium ügyéért szenvedett el, először arra gondolhatunk, hogy ez őrültség. Nincs olyan ügy, amelyért érdemes lenne ennyi szenvedést felvállalnia az embernek. Az apostol azonban láthatóan nem így gondolkodott. Ő a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ez a találkozás olyan lendületet adott az életének, hogy még a nagy nehézségeken is könnyen átsegítette őt.
Istent azért érdemes ma is keresni, mert aki egyszer találkozott Vele, az életének minden problémájával könnyebben fog megbirkózni azután!
24. Szerda 2. Korinthus 12:1-2. Ének: 294:1. (Új: 449:1.)
Korinthusban néhányan megkérdőjelezték Pál apostol hitelességét. Voltak, akik egyszerűen csalónak tekintették őt, és azt mondták, hogy nincs is kapcsolata Istennel. Pál – ha ugyan nehezére is esik a dicsekvés –, elmondja az egyik legnagyobb Isten-élményét. Ezt írja: „Ismerek egy embert Krisztusban – aki –, tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig”. Ez az ember természetesen maga az apostol, de hogy ez a „harmadik égig való elragadtatás” mit jelent, azt sajnos nem tudjuk megfejteni.
Egyet azonban nagy biztonsággal kijelenthetünk: akik kitartóan keresik Istent, azoknak Ő idővel megmutatja magát, és az ilyen találkozások élménye egy életen keresztül elkíséri őket, erőt és reményt adva nekik minden körülmények között.
25. Csütörtök 2. Korinthus 12:6-7. Ének: 151:1. (Új: 261:1.)
Senki sem szeret beteg lenni. Ha azonban mégis megbetegszünk, akkor érthető módon szeretnénk minél hamarabb meggyógyulni. Pál apostolnak egy olyan súlyos betegsége volt, amelyet az orvosok akkoriban nem tudtak meggyógyítani, és amely gyakran ismétlődve úgy megkínozta őt, hogy dolgozni is képtelen volt. Hogy mi volt ez a betegség, nem tudjuk. Maga az apostol csak annyit mond el róla, hogy „tövis adatott a testébe: a Sátán angyala”.
Sokféle elmélet született már Pál ismeretlen betegségéről. Van, aki szerint súlyos szembetegség volt ez, amely időlegesen meg is vakította őt. Mások szaggató fejfájásra, megint mások epilepsziára gondolnak. Az igazat megvallva, nem igen tudjuk megállapítani, hogy milyen betegségben szenvedett az apostol, azt az egyet leszámítva, hogy komoly és gyakori fájdalmai lehettek. De ez is épp elég okot adhatott neki arra, hogy perlekedjen az Istennel, vagy hogy egyenesen megtagadja Őt. Erről azonban egyetlen szót sem hallunk. Arról viszont igen, hogy az apostol, még ebben az elesett állapotában is Istennél találja meg a magyarázatot a szenvedéseire. Azt mondja, azért „adatott a tövis a testébe, hogy el ne bizakodjon”.
Könnyebb elviselni minden fájdalmat, ha látjuk a szenvedésünk értelmét. Istennel így még a súlyos betegségek, a nagy bajok is értelmet nyerhetnek.
26. Péntek 2. Korinthus 12:9. Diáknap – az éneklést az iskolai zenekar vezeti
Sokat idézett híres mondata ez a Szentírásnak, de sajnos nehezen érthető meg, hogy mit is akar itt Pál mondani.
Az apostol egy súlyos betegségben szenvedett, amely hátráltatta őt az evangélium terjesztésében, ezért kérte Istent, hogy vegye el tőle ezt a betegséget, hogy többet dolgozhasson az Úr ügyéért. Isten azonban ezt válaszolta Pálnak: „elég neked az én kegyelmem”. Egy kicsit érthetőbben fogalmazva számunkra: „Jól vagy te nekem így, betegen Pál, ezért nem foglak meggyógyítani”. Vajon miért mondja ezt Isten szeretett apostolának? Semmiképpen sem azért, mintha kínozni akarná Pált. Az ember nagy kísértése, ha valamilyen munkában sikeres, könnyen elbízza magát, könnyelmű és beképzelt lesz. A betegség megkímélte Pált ettől az elbizakodottságtól, mert mindig újra Isten felé fordította őt.
A gyengeségeit, alkalmatlanságát elismerő, de Istenbe kapaszkodó ember többre fog jutni, mint a teljesen egészséges, de csak önmagában bízó embertársa.
Áldás, békesség!