Péter Szabolcs, a DRK Dóczy Gimnáziumának 2010-ben végzett, egykori diákja vagyok. 
A középiskolai éveimet követően időm nagy részét Amerikában, Skandináviában, és Kanadában töltöttem. Finnországban a fiatal egyetemek közül a világ 94. legjobb intézményében diplomáztam, majd a Nemzetpolitikai Államtitkárság kiküldöttjeként Torontóban végeztem kulturális munkát. Visszatérve Debrecenbe, a Hajdú-bihari Napló közéleti-, majd sportújságírója voltam. Hiszem, hogy mindez nem történhetett volna meg velem, ha nem a Dóczyt választom az általános iskola végeztével. Más, hasonló oktatási színvonallal rendelkező intézményhez képest itt nemcsak a tananyag, de egyfajta morális, etikai többlet is átadásra kerül a szakemberek által. A pedagógusok közvetlensége, életre nevelése, illetve a pár száz főt számláló diákság miatt igazi családként funkcionál a gimnázium. Úgy is fogalmazhatnék: aki egyszer dóczys volt, mindig dóczys marad! 
A világ más részein is futottam már össze volt diáktársakkal, ha pedig bánat, vagy öröm ér, szintén dóczyst tárcsázok, hiszen ennek az iskolának köszönhetem legjobb barátaim java részét. Ez valóban egy láthatatlan kötelék, amely a gyermeknek, és felnőttnek egyaránt magabiztosságot, és egyfajta védőhálót biztosít élete hátralévő részére. A gimnázium a képzés után sem engedi el növendékei kezét, folyamatosan figyelemmel kísérve életpályájukat. Nem véletlen, hogy a tucatnyi baráton kívül volt osztályfőnökünkkel is napi szinten tartjuk a kapcsolatot, családtagként tekintve egymásra. Debrecen egyik legjobb oktatási intézménye, soha nem cserélném el, hogy anno beléptem a kapuin, és egyike lettem a dóczys diákoknak!
2020-11-27