A huszadik tanév csendesnapja változást hozott a diákok első iskolában töltött óráiba. Az általános tájékoztatások az osztályfőnöki órák keretében elhangoztak. A 11. és 12. évfolyam már a második órában a felsőoktatásról hallott előadást, hogy kezdettől fogva az a cél lebegjen a szemük előtt, hogy a megváltozott felvételi szabályoknak meg tudjanak felelni, és az előttük álló időben tudatos erőfeszítéseket tegyenek, hogy a jövőjüket megalapozzák a középiskolai tanulmányok során.
Az idén itthon maradtunk, és hozzánk hozták el a református egyház berkein belül elhivatott emberek az örömhírt. Sokféle előadáson, játékos feladatokon keresztül tapasztalhatták meg a diákok, hogy Krisztus útján járva hogyan teljesedik, növekszik a lélek a mindennapokban, és az ige hogyan tud hatni, amikor a maga természetességében haladunk a keskeny úton.
Vendégeink közt akadtak volt dóczys diákok, akik lassan már öregdiákokként talán létre is hozhatnák a maguk baráti körét, ami hidat teremtene a jelen és a múlt között. Mindig jó érzés, ha az egykori tanítványok büszkén, kicsit cinkosan mesélnek a középiskolás éveikről a mostani tanulóseregnek. De a végén oda kanyarodnak: mindenki becsülje meg azt a nagy lehetőséget, hogy Isten ide vezérelte őket a Kossuth utca 35. szám alá.
A napot az Első Lépés Zenekar szolgálata zárta. A dicsőítés zenébe ágyazottsága a szavakon túlmutatva – a fellobbanó utolsó nyári hőségben a pályán állva – ritmust adott annak, ami a lélek dobolása, ha az Úr nevét kiejtjük és kegyelméért hálát adunk.
Perla Erzsébet