Gyászhír

Megrendült szívvel tudatjuk mindenkivel, aki ismerte, szerette és tisztelte, hogy Csiszár Emese (1951-2021) nyugalmazott kollégánk tragikus hirtelenséggel elment a  minden élők útján.
Csiszár Emese tanárnő matematika-fizika-informatika szakosként már tapasztalt és elismert pedagógusként került a Debreceni Református Gimnáziumba 1996-ban, hogy az akkor beinduló hatévfolyamos képzésben folyó matematikaoktatást koordinálja. A hatévfolyamos osztályok 2000 szeptemberétől a Kossuth utcai épületbe költöztek át, s DRK Dóczy Gimnáziuma néven működtek tovább.

Csiszár Emese ennek az újonnan megalakult tantestületnek meghatározó egyénisége, a matematika munkaközösség vezetője volt nyugdíjazásáig. Ebben a pozícióban szakmai kollégai mindig számíthattak a segítségére, okos tanácsára. Közvetlen munkatársai úgy emlékeznek rá, hogy gerinces, egyenes ember volt, aki zárkózottságára ellenére is, ha kellett kiállt a közösségért is, magáért is.  Szívesen egyengette a pályakezdők munkáját, adta át tapasztalatait. Az oktatás iránti alázatát mutatja, hogy a pályája végén sem hagyta abba a továbbképzéseket, 2011-ben pedagógus szakvizsgát szerzett.
Emese kiváló matematikatanár volt, az a fajta tanár, aki a versenyzőket a legrangosabb megmérettetéseken dobogós helyre juttatta, de ugyanakkor azokkal a diákokkal is jól boldogult, akiknek ,,csak” az érettségi megszerzése volt a célja. A matematikától szorongó diák is bizakodva tekinthetett az aranykeretes szemüveg mögött megcsillanó emberséges szempárba. Emese nem tantárgyat tanított, hanem a gyermeket tanította a neki megfelelő módszerrel. Nem véletlen, hogy a diákok között is Emese néniként említődött, ritkán hallottuk a Csiszár tanárnő megszólítást. Azt hiszem minden diákja emlékszik rá, hogy decemberben, karácsony előtt mesekönyvvel vagy verseskötettel érkezett hozzájuk, s felolvasással ajándékozta meg tanítványait. Nagyon szeretett olvasni, és kedvenc kötete volt Weöres Sándor Rongyszőnyege.
2000 és 2006 között osztályfőnökként vezette az E osztály diákjait. Szigorú volt, klasszikus nevelési elveket vallott, de nem volt meggyőzhetetlen, s ahogy az ötéves osztálytalálkozón elmondta, mindegyik diák külön-külön és együttesen is a szívéhez nőtt, s nagyon büszke volt szépen alakuló pályájukra.
Nyugdíjas éveiről keveset tudtunk, harmóniában élt férjével, örült lánya sikereinek. S nagyon szeretett kertészkedni, gyakran lehetett látni a virágpiacon, ahol a szívesen válogatott kedvenc virágait, a tulipánokat gyarapítva.
Emlékszem, 2005 októberében az osztálya a szalagtűzőre összeállított az elmúlt hat évről egy képválogatást, melynek háttérzenéje Zorán Kell ott fenn egy ország című száma volt.  Hogy annak idején mi motiválhatta a diákokat a választásra, azt csak gyanítani tudom, de most ennek a dalnak kicsit átírt bizonyosságával búcsúzom és búcsúzunk: Van ott fenn egy ország, mely most átölel! Isten veled Emese! Emléked szívünkben örökre megmarad!

Debrecen, 2021. november 12.

A Dóczy tantestülete nevében Tankó Istvánné

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.