2021.05.18-21.

18. Kedd Ének: 369,1 IGEOLVASÁS: Máté 12:9-13.

A zsidók között a gyógyítás munkának számított, ezért tilos volt szombaton gyógyítani. Ha valaki életveszélyes sebesülést kapott, annak szabad volt „stabilizálni” az állapotát, de ez a beavatkozás csak azt célozhatta meg, hogy a beteg ne kerüljön annál is rosszabb helyzetbe, amilyenben már amúgy is volt. A béna kezű, akit Jézus szombaton meggyógyít, nem volt életveszélyben, ezért a farizeusok szerint a Mesternek még várnia kellett volna egy napot a meggyógyításával. Jézus mai tanítványai sem fogadhatnak el egyetlen olyan szabályt sem, amely a másik embernek akár csak egyetlen pillanattal is feleslegesen meghosszabbítaná a szenvedését. Ahol valaki segítségre szorul, különösen manapság, ott azonnal segíteni kell!

19. Szerda Ének: 370,1 IGEOLVASÁS: Máté 12:19.

Az evangélium szerzője Ézsaiás könyvét idézi, mert úgy gondolja, hogy az ószövetségi próféta szavai illenek Jézusra. Első hallásra nem tűnik igazán találónak a felolvasott idézet: „Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon”. Nem kell sokat olvasni az evangéliumokat ahhoz, hogy felfedezzük, Jézusnak voltak ellenfelei, akikkel állandóan vitában állt, és azt is tudjuk, hogy végül ezek az ellenfelei juttatták keresztre őt. Mindezek ellenére mégis igazak Jézusra Ézsaiás könyvének a szavai. Ő ugyanis nem „szította” ezeket a vitákat, hiszen mindig arról olvashatunk, hogy ellenségei mentek oda hozzá, hogy „megkísértsék őt”. Ő maga csendesen tanított és gyógyított mindenütt, ahol csak megfordult. Ezzel Jézus nagyon jó példát adott mindannyiunknak. Csendesen és őszintén legyünk készek elmondani mindazt, amit az Isten közelében megértettünk, de a hit kérdéseivel kapcsolatban nem szabad senkivel szemben sem erőszakot alkalmaznunk. Ahol az egyszerű, értelmes beszéd nem segít, ott a keresztyén életfolytatás lehet az, ami meggyőzheti a másik felet. Nagy szükség van erre ma is!

20. Csütörtök Ének:372,1 IGEOLVASÁS: Máté 12:22-28.

Az ókori világban széles körben elterjedt volt a szellemekben és a démonokban való hit. Szinte minden betegséget a különféle démonok csapásának tartottak. Jézus egy „vak és néma megszállottat” gyógyít meg mai történetünkben. A farizeusok persze próbálják megmagyarázni a látottakat, és azt mondják, hogy Jézus „az ördögök fejedelmével, Belzebubbal” szövetkezve űzi ki a gonosz szellemeket, és nem Isten erejével.
Fölöttébb logikátlan ez a magyarázat, de egy tanulsága mindenképpen van a mi számunkra is. Ez pedig így hangzik: „mindent meg lehet magyarázni”. Ha nem akarok Istenben hinni, ha nem érdekel Jézus ügye, mindig meg tudom magamnak indokolni, hogy miért nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkoznom.
Istennel találkozni sohasem az ilyen „örök kételkedők” fognak, hanem azok, akik őszintén keresik az Urat. Ahogy az egyik boldogmondás is jól kifejezi ezt: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Máté 5:8). Tartozz te is az Őt keresők közé!

21. Péntek Ének: 392,1 IGEOLVASÁS: Máté 12:30.

Aki jól ismeri a Bibliát, az tudja, hogy ennek a mondásnak az ellentéte is elhangzott Jézus ajkáról. Márk evangéliumában ezt olvashatjuk: „aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (9:40). Mai Igénkben pedig ez áll: „aki nincs velem, az ellenem van”. Lehetne okoskodni, megkísérelni azt, hogy valamilyen módon mégiscsak kibékítsük egymással ezt a két különböző jézusi mondást, megnyugtató megoldást mégsem találhatnánk. Értelme sokkal inkább annak van, ha megnézzük, hogy kiknek mondta el Jézus ezeket a szavakat. „Aki nincs velem, az ellenem van”. Ez a mindenben kételkedő farizeusoknak szól, akik eleve eldöntötték, hogy nem akarnak Jézusban hinni. A Mesternek minden szavát figyelik, de csak azért, hogy valahol hibát találjanak benne. „Aki nincs ellenem, az velem van”. Ezt a mondatot viszont Jézus olyan emberekről mondja, akik a maguk becsületes Isten-keresésükben még nem jutottak el a teljes bizonyosságig, de őszintén keresnek, ezért jó úton vannak a „mennyek országa” felé. Őket maga Isten vezeti majd tovább a megkezdett úton. Mindezeket tudva már csak egy kérdés merülhet fel bennünk: vajon ránk melyik jézusi mondat érvényes a kettő közül?

Áldás békesség!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.