2021.06.08-11. – 15.

8. Kedd Ének: 25,1 IGEOLVASÁS: Máté 13:8.

Jézusnak szinte minden példázatában van egy megdöbbentő, hihetetlennek tűnő mozzanat. A magvető példázatában is található egy ilyen részlet. Már önmagában az is furcsának tűnik, hogy a vetés közben milyen sok mag vész kárba, a legfurcsább azonban mégis az, hogy milyen bőséges termést hoznak azok a magok, amelyek a jó földbe hullottak: „az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit”.
Még a legutóbbi időkig is nagyon jó termésnek számított az, ha aratáskor az elvetett gabonamennyiség harmincszorosát tudta a földműves betakarítani. Hosszú évtizedek kutatásai és keresztezési munkái után a modern növénynemesítési módszerekkel is csak néhány éve sikerült olyan gabonafajtát létrehozni, amelyik esetében egy száron már 40, vagy esetleg 50 mag is kifejlődhet. Jézus idejében a gazdák az ilyen eredményekről még álmodni sem mertek. A példázat üzenete ezek után szinte magától értetődik: bármekkorának tűnik is a veszteség, Isten ügyénél a kudarc ellenére is mindig „bőséges lesz a termés”, ha sok elutasítás után az „Ige magvai” végre „jó talajba” hullnak, nyitott szívekre találnak.

9. Szerda Ének: 32,1 IGEOLVASÁS: Máté 13:24-30.

Az ellenség jól tudja, mit csinál, amikor a búza közé konkolyt szór. A konkoly ugyanis megtévesztésig hasonlít a búzára, és csak a már kifejlett növényeket lehet egymástól jól megkülönböztetni. A példázatbeli gazda nem engedi meg a szolgáinak, hogy elkezdjék a gyomlálást a gabonaérés kezdetén, mert az ilyen munkával sokkal több kárt okoznának, mint amennyi hasznot. Majd az aratás idején, amikor már jól meg lehet különböztetni a búzát a konkolytól, akkor fogja a gazda szolgáival különválasztani a kenyérnek való gabonát a haszontalan gyomtól. Általában mindenkinek kísértése, hogy a dolgokat csak úgy ránézésre, első pillantásra elkülönítse egymástól. Jézus példázata óvatosságra int bennünket. A jót a rossztól, az értékeset az értéktelentől elválasztani legtöbbször nem is olyan egyszerű, mint amilyennek az első ránézésre tűnik. Ahogy ebben a történetben a bölcs gazda, úgy tud Isten nekünk is jó tanácsokat adni arra nézve, hogy hogyan válasszuk el a valóban értékest az igazán értéktelentől. Érdemes erre mindnyájunknak odafigyelni!

10. Csütörtök Ének: 33,1 IGEOLVASÁS: Máté 13:31-32.

Ennek a példázatnak a lényegét egy másik példával világíthatjuk meg a legjobban. Aki látott már kisgyermeket járni tanulni, az könnyebben megérheti a mustármag példázatának a lényegét. Minden családban nagy sikernek számít az első lépés, amelyet imbolyogva, rendszerint még valamibe vagy valakibe kapaszkodva tesz meg a kicsi emberke. Mindannyian így kezdtük ezt, az első bizonytalan lépéssel, de ki emlékszik már erre? Hol vagyunk már ettől? Mi már – ha arra van szükség – akár több kilométert is képesek vagyunk gyalog megtenni, anélkül, hogy közben akár csak egyszer is elveszítenénk az egyensúlyunkat, vagy hasra esnénk. A dolog egy apró, bizonytalan lépéssel kezdődött, és ma már hosszú kilométerekig is elérhet. Azt mondja Jézus a mustármag példázatával, hogy minden Isten szerinti jó dologgal így van ez. Nagyon kicsi, szinte elhanyagolhatóan szerény a kezdet, de ahol van isteni segítség, ott végül nagy lesz az eredmény. A gyermek nem tanul meg két lábon járni a felnőttek biztatása, segítsége nélkül. A mustármag soha nem lesz fává, amíg valaki el nem veti a termékeny talajba. Ugyanígy a mi életünkben sem fog a jóság, a szeretet kibontakozni, ha Isten nem segít ebben bennünket. Engedjük, hogy segítsen!

11. Péntek Ének: 34,1 IGEOLVASÁS: Máté 13:33.

Nem kell feltétlenül mesterszakácsnak lennünk ahhoz, hogy megértsük Jézusnak ezt a példabeszédét. A kovászt az élesztőhöz hasonlóan beletették a már előzőleg meggyúrt tésztába, aztán az egészet állni hagyták. A kis mennyiségű kovász olyan erjedési folyamatokat indított el, melynek a hatására az egész tészta megkelt. Van ennek az egyszerű konyhai bölcsességnek valami köze a hit dolgaihoz? Igen, van! Ahogy a kis mennyiségű kovász láthatatlanul, de mégis valóságosan átjárja és megkeleszti az egész tésztát, ugyanúgy – szinte észrevétlenül – alakíthat bennünket Isten is, ha engedjük, hogy az Ő szava a maga csendes módján mindig újra és újra átjárjon bennünket. Engedjük ezt Neki ma és minden időben!

15. Kedd Ének: 25,1 IGEOLVASÁS: Máté 13:44. A 2020-2021-es tanév utolsó tanítási napja

A történetben szereplő parasztember bizonyára a föld szántása közben bukkan rá az értékes kincsre. Először talán bosszankodik is, hogy valami megakasztja az ekéjét szántás közben, és így feltartóztatja őt nehéz munkájában. Nyilván meg is kell állnia, és meg kell néznie, hogy mit is rejt magában a szántóföld. Az is valószínű, hogy még jó darabig kell leásnia a földben ahhoz, hogy végül felszínre hozhassa a nagy kincset. De ki sajnálkozna utólag ezeken az apró nehézségeken, ha végül olyan hatalmas kincset tarthatna a kezében, mint amilyenről itt Jézus példázatában hallunk. Márpedig Isten ilyen kincseket tartogat nekünk. Nem elásott pénz vagy felbecsülhetetlen értékű régiségek formájában, hanem bölcsességek, életigazságok útján. A Biblia Igéi, – de ha jobban odafigyelnénk rá – a mindennapi életünk eseményei is tele vannak ilyen „elrejtett kincsekkel”. Csak az a baj, hogy legtöbbször nem vesszük a fáradságot, hogy megálljunk, és közelebbről megnézzük, mit is akar nekünk üzenni Isten egy-egy érthetetlennek tűnő igevers vagy éppen az életünk eseményei útján. Érdemes figyelmesnek lenni a mindennapokban, – nyáron is – mert sohasem lehet tudni, mikor, hol és milyen úton küld nekünk Isten valami értékes „kincset”, isteni bölcsességet!

Áldás békesség!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.