2024.06.11-14.

11. Kedd           2. Timóteus 2:24-26.           Ének: 434:1,3. (Új: 290:1,3.)
A lelkipásztoroknak emberekkel kell foglalkozniuk, és ez nem könnyű feladat. Timóteus fiatalon lett egy gyülekezet lelkésze, és ifjúkora még nehezebbé teszi ezt az amúgy sem könnyű szolgálatot. Pál apostol azokra a veszélyekre hívja fel tanítványa figyelmét, amelyek fiatalsága miatt leselkednek rá a gyülekezetben. A több ilyen ifjúkori kísértés közül mi itt most csak egyet emelünk ki.
A fiataloknak gyakori problémája a türelmetlenség. A másik emberrel, a felnőttekkel, de sokszor önmagukkal szemben is azonnal akarják a változásokat, ami, sajnos, általában nem ilyen egyszerű. Érdemes megfontolni egy mondást, amely szerint „az emberek olyanok, mint a fák – lassan nőnek”. Változnak, és talán idővel jobbá is lesznek, de ez legtöbbször csak nagyon lassan lesz érezhetővé rajtuk. Mindenképpen szükség van tehát másokkal és magunkkal szemben is jó adag türelemre.
Isten megtapasztalt szeretete és irántunk tanúsított türelme képes a sokszor ránk is jellemző türelmetlenséget mérsékelni, vagy akár el is tüntetni bennünk.

12. Szerda           2. Timóteus 3:10.           Ének: 395:1. (Új: 821:1.)
Isten követőjévé általában úgy lesz valaki, hogy egy másik ember életének a példája megragadja őt. Az idős Pál apostol hite így lett példává a fiatal Timóteus számára. Nem véletlen a két korosztálynak ez az egymásra találása. A dolgok normális meneténél a fiatalok olyan példaképeket keresnek, akiknek az élete, bölcsessége követhető mintát adhat a számukra, ugyanakkor az idősebb emberek letisztult, sok élettapasztalattal rendelkező élete jó példát adhat az ifjabb generáció tagjainak.
Elég csupán a két Timóteushoz írott levelet figyelmesen végigolvasni ahhoz, hogy lássuk, milyen őszinte, jó kapcsolat alakult ki e két ember között. A különböző korosztályok tagjai kicsit mindig másként szemlélték a világot, de ahol Isten Lelke segítette a párbeszédet, ott mindenki tanult valami jót és okosat a másiktól.

13. Csütörtök           2. Timóteus 3:14-15.           Ének: 445:1. (Új: 720:1.)
Olyan stílusban szólítja meg itt Timóteust Pál apostol, ahogy egy tanár szokta a diákjait: „Maradj meg abban, amit tanultál, …amelyek bölccsé tehetnek téged…”. Minden tanulás lényege van itt megfogalmazva a számunkra. Tanulni azért jó és érdemes, mert általa jobban megérthetjük a bennünket körülvevő világot, és így könnyebben el tudunk igazodni benne.
A Biblia igazságait pedig mindezeken felül még azért érdemes minél alaposabban megismerni és megtartani, mert rajtuk keresztül a létező legjobb „térképet” kapjuk a kezünkbe ahhoz, hogy életünk a lehető legboldogabb legyen. És hogy a kegyelem által megtaláljuk benne a célt és el is jussunk odáig.

14. Péntek          2. Timóteus 3:16.           Ének: 119:1.
Van-e valamilyen haszna annak, hogy olvassuk a Bibliát? Sokan teszik fel manapság ezt a kérdést. Pál apostol gondolatmenete nyomán azt mondhatjuk, hogy igen van, sőt kettős értelemben is nagy haszna van a Szentírás figyelmes olvasásának.
Egyfelől abban segít bennünket Isten Igéje, hogy rámutat a hibáinkra, a rossz tulajdonságainkra. Mindenkinek vannak gyarlóságai, amelyek újra és újra kellemetlenségeket okoznak neki az életben. A saját érdekünkben szükségünk van tehát a „feddésre”, vagyis arra, hogy a tévedéseinket észrevegyük. Isten szava nem bántóan, hanem szeretettel, a megjobbítás szándékával mutatja meg nekünk, hol rontottunk el valamit.
Másfelől azonban a figyelmes bibliaolvasó azt is megértheti, hogy mit kell másképpen, jobban csinálnia, mint ahogy azt eddig tette, mert a „teljes Írás hasznos a megjobbításra… és az igazságban való nevelésre” is.
Az értelmes, éretten gondolkodó embernek ezért ma is nélkülözhetetlenül fontos olvasmánya az Isten Igéje.

Áldás, békesség!