Balassi Bálint után szabadon…
Modern világunk pszichológiáját tekintve már a címnél megbuktam…. A katedra nem illik bele a demokratikus iskola világába, hiszen eltávolít a diáktól, és a hierarchiát erősíti. Én mindezek ellenére azt gondolom, hogy a katedra praktikus okokat szolgálva alakult ki: pusztán láthatóvá tette azt, aki a beszél.
A vitézi életnek a külsőségeit felvonultató költeményben a lírai én azt mutatja be, hogy ez a szépség, a méltóságteljes megjelenés nagyon irigyelt, vonzó a körön kívül rekedteknek. De lerántja a leplet arról is, hogy mit jelent az életük kockáztatása „a kereszténység védőbástyájának” a földjén a XVI. században.
Nincs ez a felosztás másként a XXI. században sem. Mi az első, ami a közvélemény szemében sokszor szálka a tanárokkal szemben? „A sok szünet.” Ez a legtöbbször hangoztatott észrevétel – és valljuk be –, sokan ennél tovább nem is jutnak, ha az előnyeit és a hátrányait kell felsorolni ennek a hivatásnak. Azt előre kijelenthetem, hogy akinek ez a munka puszta pénzkereseti lehetőség, arról ez mindig sütni fog. Főleg azért, mert ez nem az a bérezés, ahol kacsalábon forgó palotára lehetne gyűjteni, és bizony az ember két okból tud tűrni: vagy azért, mert anyagilag megéri, vagy azért, mert valamilyen nemes ügyre teszi fel az életét. Aki csak a bérért lép be az iskolába, annak soha semmi nem jó, nem tud belekapaszkodni a tanári pályán megélhető napi örömökbe. Néhai Korsós Bálint igazgató úr sokszor elmondta utolsó érvként, hogy mindenki tudja a pályaválasztáskor, hogy tanárként nem lesz milliomos, de ez nem indok arra, hogy a kevés pénzért nem csinál semmit. Én pedig a pályaválasztással kapcsolatos órákon majd beemelem az új vizsgálható szempontot: Mi van, ha távoktatásra kerül a sor?
Lehet, hogy vérünk nem csordul a homlokunkon tanítás közben, de sokszor vért izzadva juttatunk el egy-egy diákot az érettségig. Tanít, nevel, szervez, ápol és megannyi dolog, ami a tanári lét hétköznapjaiba belefér. Lehet, hogy Agatha Christi nagyon utált mosogatni – és mivel ölni is tudott volna közben –, ezért akkor születtek a krimijeinek az ötletei. Bár én szeretek mosogatni, és ahogy tiszták lesznek az evőeszközök, közben az agyamban függönyöket húzgálok, és kutatok a jobbnál jobb feladatok után a szürkeállományom rovátkái közt. Ezt senki, de senki nem tudja kérdőívvel megnézni, hogy milyen mélységben gyökerezem a tanári létben.
Minden komolyabb továbbképzésen (pl.: pedagógus-szakvizsga) elvárják az ars poetica megfogalmazását, sőt ideális tanári tulajdonságokat kell sorrendbe rakni. Mikorra megvívta egyénileg mindenki a maga harcát, majd csapatban a sorrendért, a bemutatás után az előadó közli: „szép mindenik”. Kár, hogy ezt a magasztos elvet a hétköznapokban kevésbé tudjuk követni…
Ha nagyon divatos akarok lenni, akkor a T-faktor nélkül nincs tanár. Megmagyarázhatatlan, Istentől kapott adomány. Az nem emberi, hogy valaki hatni tud, az csak Isten elhívására történő kegyelem, mert annyi pici összetevője van ennek, hogy ember ennyi mindenre magától nem tudna figyelni, és azt harmóniában mozgatni se képes.
„Véresen, sebesen” haladunk mi is a pályánkon. Nekünk a lelkünk karcolják, s talán minden napra jut valami. Vannak belső vérzéses napok is. Mi a személyiségünkkel, a lelkünkkel is dolgozunk: állandóan adunk magukból, sőt néha szaggatunk, ha erre az áldozatra van szükség. De hiszem, amit nyelvtanból tanultam módszertanon, azt képes vagyok megvalósítani: a tanteremben egyszerre vagyok rendező és színész. S mielőtt még valaki megvádolna azzal, hogy szerepet játszom, az nézze meg H. Vécsei Miklós videóját (https://www.youtube.com/watch?v=TyJYgXTpdLc), aki elmagyarázza, hogy a színpad az igazságkeresés helye, s nekem a katedra is az igazságkeresésre buzdítás helyszíne. Nem az enyém az, hanem mindenkinek a maga-maga értékrendje szerinti.
Ezt a videót az egyik tanítványom ajánlotta figyelmembe, mert úgy gondolta, hogy megértem, azt, ami neki fontos. S általában a diákok tesztelnek bennünket, hogy milyen fokban vagyunk nyitottak az újszerű, meglepő dolgokra. A Bánk bán rapben? Lehet. Én megtettem a távoktatásban. Egy magazinműsorban egy magyar napi sorozat egyik legsikeresebb női karakteréről úgy szóltak, van benne valami tanár nénis. Ez nem bók a közvélemény szemében, a szigor, a számonkérés szinonimája. De a szoknyád hosszában viszont azt várják el, hogy légy az Abigél Zsuzsanna prefektája. Miközben örökösen a szemünkre vetik, hogy elnőiesedett a pálya, sose hallom azt, hogy egy férfi tanár bácsis vagy tanár uras. Pedig egy igazi tanár úr lehetne minta a XXI. században mint a gondolkodó értelmiségi, aki megjelenésében is követhető példa.
Perla Erzsébet