Szabóné Kovács Eszter

Szabóné Kovács Eszter vagyok. 2002 és 2008 között koptattam a padokat a Dóczyban. Közel 100 kilométer messzeségből érkeztem a cívisvárosba alig 12 évesen. A dóczys éveim alatt többi évfolyam kollégistáival igen jó kapcsolatot alakítottam ki. A szülők hiányát a gimnáziumi barátokkal való szoros kapcsolat enyhítette.Szakvizsgázott szociális munkásként és egészségügyi szociális munkásként dolgozom egy több mint 400 férőhelyes állami fenntartásban működő szociális intézményében, mint intézményvezető-helyettes. Saját céget alapítva szakértői feladatokat látok el, segítek olyan cégeknek/civil szervezeteknek, akik nem rendelkeznek megfelelő szakmai végzettséggel és tapasztalattal, hogy szociális szolgáltatásokat hozzanak létre. Bontogatom szárnyaimat rendezvényszervezőként is. A gimnáziumi évek felerősítették bennem a társadalom peremén élők iránti érzékenységemet. Az iskola segített, hogy a serdülőkori éveimben önmagamat megismerjem és társadalom működéséről ismereteket szerezzek. Már akkor is sokan, sokfélék voltunk, de a gimnázium személyközpontú oktatása révén, ki-ki végezhette a saját területén kimagaslóan tanulmányait, részt vehetett tehetséggondozó programokban, versenyeken reál, társadalomtudomány vagy épp idegen nyelv területen. Számomra a gimnázium erkölcsi tartást, barátokat, és személyközpontú lehetőségeket adott. Ha újra kezdhetném, gondolkodás nélkül újra belevágnék. Válaszd Te is, és találd meg a benned rejlő tehetséget!

Vissza