Címlap

Hírek

Köszönet

,,Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém," (Zsolt119,50)

 

A gyászoló család, a DRK Dóczy Gimnáziuma és a Tiszántúli Református Egyházkerület intézményei nevében hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik osztozva fájdalmunkban Dr. Korsós Bálint István igazgató úr gyászistentiszteletén részt vettek és utolsó útjára elkísérték, nagylelkű adományaikkal támogatták iskolánkat.

 

 

Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának

vezetősége, tantestülete, munkatársai és diáksága

Módosítás: (2014. július 21. hétfő, 15:00)

 

Gyászjelentés

Módosítás: (2014. július 14. hétfő, 15:03)

 

Gyászhír

 

 

„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
  Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.”

                         (Zsoltárok könyve 73:23-24)


Dr. Korsós Bálint István igazgató emlékezete
(1958-2014)

 
Mély megrendüléssel, de Isten akaratát elfogadva adjuk hírül, hogy a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának igazgatója 2014. július 10-én hosszan tartó súlyos betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálával fájdalmas veszteség érte iskolánkat, a református oktatásügyet és az egész református közösséget.
    Négygyermekes tiszáninneni lelkészcsaládból származott, gyermekkorát Noszvajon töltötte, s innen került Debrecenbe, a Református Kollégium Gimnáziumába. Itt alapozta meg imponáló tudását, itt formálódott élő hitű reformátussá, és talált olyan közösségre, amelyben életre szóló barátságokat kötött.
    Felsőfokú tanulmányait 1978-1983 között végezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol már megmutatkozott a modern irodalom iránti elkötelezettsége. Egyetemistaként bekapcsolódott a rendszerváltást szorgalmazó körök tevékenységébe, együttműködve többek között Csengey Dénessel. Diplomája megszerzése után 1983-tól visszakerült az egykori Alma Materébe. Diákjai szerették fiatalos, sodró erejű előadásait, újszerű szemléletmódját és fanyar humorát. A Kollégium Gimnáziumában újrainduló önképzőkört is patronálta. Ez idő alatt családot alapított, majd megszülettek lányai: Mira, Zsófia és Borbála.
    Új korszak kezdődött életében, amikor felkérést kapott a Dunántúli Református Egyházkerület fenntartásában működő Pápai Református Kollégium Gimnáziuma internátusvezetői állásának betöltésére. 1994-től igazgatóhelyettesként, majd 2004-től igazgatóként szolgált az intézményben.
    Tudományos tevékenységét 1983-tól folyamatosan megjelenő publikációi jelzik, melynek kiemelkedő eredménye az 1992-ben megszerzett doktori cím, majd az 1997-ben megkapott doktori PhD fokozat az újabb magyar irodalomtörténetből.
    2007 őszétől egykori osztályfőnökét követve igazgatói megbízást kapott a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába. Évtizedekre meghatározó iskolafejlesztést koordinált a 2011-2012-es tanévben. Különösen jó érzékkel ápolta az iskola külkapcsolatait, szívügyének tartotta a határon túli magyarság sorsát. Szívesen vállalt közéleti tisztségeket, szerepléseket. Kétszer is betöltötte az Országos Református Tanáregyesület elnöki tisztét. Pápán és Debrecenben egyaránt presbiternek választották gyülekezetében.
    Folyamatos tudásvágy hajtotta, betegsége ideje alatt is franciául tanult, és egy Németh Lászlóról szóló tanulmányon dolgozott. Állandó késztetést érzett arra, hogy ismereteit, érdekes történeteit továbbadja az arra fogékony diákságnak. Osztálykirándulásokon idegenvezetőként, kiállítás-megnyitókon, iskolai rendezvényeken köszöntéseiben sokszínű, eredeti egyéniségét ismerhettük meg, ahol mély hite is természetesen megnyilvánult. A gimnázium diákjainak érdekeit szem előtt tartotta, a hozzáfordulókon mindig szívesen segített.

Szeretett halottunktól gyászistentiszteleten veszünk búcsút
2014. július 20-án (vasárnap) 12 órakor Debrecenben a Kossuth utcai református templomban,
majd Noszvajon helyezzük örök nyugalomra 16 órakor a Református Temetőben.

   
Az ÚR tartsa meg áldott emlékét közöttünk, és adjon vigasztalást!


a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának
vezetősége, tantestülete, munkatársai és diáksága

Módosítás: (2014. július 14. hétfő, 09:21)

 

Erdélyi beszámoló

2014. május 23-án reggel hat órakor indultunk 83-an két busszal a Határtalanul pályázat keretében három napos kirándulásra Székelyudvarhelyre, hogy megismerkedjünk  Erdély természeti szépségével, múltjával és jelenével, a határon túli magyarság mindennapjaival. A kirándulást lehetővé tévő pályázatot Dr. Korsós Bálint igazgató úr nyújtotta be az EMMI-hez, az előző évi Délvidékre szervezett utazás pozitív tapasztalatai után. Innen is köszönjük neki, hogy ilyen felejthetetlen élményben részesülhettünk!
Az utat hosszas ráhangolódás és előkészítés előzte meg, Tankó Istvánné igazgatóhelyettes, aki az utazás felelőse volt, a Díszteremben tartott nekünk előadást Erdély történelméről, a székelységről, a határon túli magyarok mostani helyzetéről. Indulás előtt már tudtuk, hogy tematikus napot kell tartanunk a Nemzeti Összetartás Napja alkalmából, illetve projektnaplót kell készítenünk a kirándulás előkészítő fázisától kezdve a szülők és diáktársak jelenlétében tartandó élménybeszámolóval bezárólag.
Előzetes feladatokat is kaptunk, gyűjtőmunkát végeztük az erdélyi gazdag legendavilágot bemutatandó, illetve székely vicceket is gyűjtöttünk, hiszen ezek mutatják be igazán a székely ember csalafinta, furfangos gondolkodását, szófukarságát. Néhány társunk verssel, prózával készült erdélyi írók, költők munkásságából, így irodalmi összeállítással tisztelegtünk pl. Farkaslakán Tamási Áron emléke előtt, vagy így emlékeztünk a Nagy-Magyarország legkeletibb határpontján, Gyimesbükkön az ezeréves határnál.

A három nap programokban bővelkedett. Első megállóhelyünk a Királyhágón volt, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az Erdélyi-medencére. Majd Marosvásárhely szecessziós főterén tettünk egy rövid sétát. Következő állomásunk a tornyok városa, Segesvár volt, amelynek barokk óvárosát zegzugos utcácskákon, sok-sok macskakővel kirakott lépcsőn közelítettük meg. 

Nagygalambfalván Kányádi Sándor szülőfalujában is megálltunk, itt a szász erődtemplomokhoz hasonló református templomban Kányádi György lelkész várt bennünket, benne egy igazi székely embert ismerhettünk meg, aki humorral tarkítva beszélt nekünk a falu és a templom történetéről.
Szállást a székelyudvarhelyi Backmadarasi Kiss Gergely Református Gimnázium Kollégiuma és az Eötvös József Kollégium nyújtott számukra.

A második nap reggel két idegenvezetőt kaptunk, akik nagyon jól ismerték a környéket és tudásukat színesen és ízesen meg is osztották velünk. Mindent megtudtunk a székely kapukról Szejkefürdőn, ahol tisztelegtünk Orbán Balázs emléke előtt, aki először adott leírást Székelyföldről.

Farkaslakán Tamási Áron sírját koszorúztuk meg, majd délben a csíkszeredai Makovecz Imre által tervezett templomban tartottunk rövid áhítatot. Jártunk a csíksomlyói kegytemplomban, bejártuk a pünkösdi búcsú helyszínét a Hármashalomnál. Utunk innen a Gyimesekbe vezetett az ezeréves határhoz. Megmásztuk a Rákóczi-vár romjaihoz vezető meredek lépcsőt, jártunk a csángók templománál, s megálltunk a határsorompónál.

A harmadik napon először a parajdi sóbányát látogattuk meg, ahol több száz méter mélységben hatalmas kőtermekben egy föld alatti játszótérre jutottunk, hiszen a bánya klímája kiváló az asztmatikus betege számára, s gyereke százai töltik ott a napjaikat.

Második megállónk a tordai hasadék volt, melynek legendáját már jól ismerjük. Szent László királyunk úgy menekült meg az őt üldöző kunok elől, hogy a hegy kettényílt utána, s az üldözők a túloldalon maradtak.

Utunk utolsó állomása a templomáról méltán híres Bánffyhunyadon volt, a Kalota-vidéken szokásos zsindelyes, fióktornyos, gyönyörű festett mennyezetkazettás templomban adhattunk hálát a gazdag, tartalmas három napért és mondhattunk köszönetet azért az áldásért, ami utazásunkat t kísérte.

Erről a helyről szeretnék meg köszönetet mondani kísérőinknek, Perla Erzsébet, Magyarné Balázs Erika és Tankó Istvánné, Miklós Júlia és Nagyné Kocsiscsák Anita tanárnőknek, Buka László, Király Levente és Rácz Péter tanár uraknak. Köszönjük, hogy velünk voltak, ügyeltek ránk, osztoztak örömünkben.

 

                                                                  Balogh Zsófia, Gál Anna és Vitár Liliána 7. évfolyamos tanulók

                                                                                                     DRK Dóczy Gimnáziuma

 

Módosítás: (2014. július 09. szerda, 09:49)

 

Rudi a rovarász, avagy folytatódik a „Madarak és fák napja” a Dóczyban

A múltkoriban érdekes előadást hallhattunk Sáfrány Milántól madaraink életéről, szokásairól. Május 16-án folytatódott, ami elkezdődött…Egy-egy tehetséges diákunk megmutatja magát társainak. A fákon élnek a madarak, de sok más élőlénynek is otthont adnak. Például rovaroknak. S, ha rovarok, akkor Rudi!

Kozák Rudolf,7.C osztályos tanulónk, a nagy rovarász (esetleg: rovar-ész?) ízeltlábú- gyűjteményét csodálhatjuk meg a 3. emeleti folyosón a vitrinekben. Aki még nem látta feltétlenül sétáljon arra-megéri!

Pénteken a 2. tanórában vetítettképes előadásban számolt be nekünk Rudi különös hobbijának kialakulásáról, gyűjtőútjairól. Beszélt a méhek, katicabogarak hasznosságáról, az imádkozó sáska vérszomjasságáról,a vándorló levelek orchidea - utánzó mimikrijéről és sok más érdekességről. A végén a legügyesebbek, a legfigyelmesebbek a csokidobálós vetélkedőben megkaphatták édes jutalmukat.

 

A programot szervezte és a tudósítást beküldte: Takács Judit tanárnő

 

Módosítás: (2014. június 04. szerda, 07:31)

 
További cikkeink...
Friss hírek
Kép találomra
szabo_magda_4.jpg
Lícium Médiaportál
Hirdetés
Szavazások
Mit szeretnétek a honlapon látni?
 
Névnap
Ma 2014. július 22., kedd, Magdolna napja van. Holnap Lenke napja lesz.
Ki olvas minket
Oldalainkat 49 vendég böngészi
Megújult a Dóczy
Hirdetés