„Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2)
A jóság és az irgalom magasztos szavak. A szószékről hallgatva bizonyára vágyakozik a hívő ember, hogy ennek a krisztusi hozzáállásnak a követőjeként ő is tudjon jót cselekedni. Kálvin János tanítása szerint az már maga a jutalom az ember életében, ha az isteni kegyelem ezen formáját megtapasztaljuk.
A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap gyűjtése évek óta meghirdetett adakozási lehetőség az intézményünkben. Még időben nincs túl messze az advent… statisztikailag bizonyított, hogy az emberek adakozókedve megnövekszik ezekben a hetekben. De lélekben is átmentettünk valamit az ünnepek elmúltával ebből az érzékenységből, odafigyelésből, áldozatvállalásból? Váljon szokásunkká az, hogy a jó ügyeket támogatjuk anyagi lehetőségeinkhez mérten, sőt másokat is megszólítunk, és megismertetjük velük –jelen esetben – azt a kiemelt célt, ami a határon túli magyarokat segíti abban, hogy a kisebbségi létben megőrizhessék az anyanyelvüket. (További tájékozódásért ezt a honlapot keressék fel: https://www.reformatus.hu/mutat/adomanygyujtes-az-iskolakert/)
Arra kérjük diákjainkat, hogy öt embert győzzön meg arról, hogy 200 forinttal segítve sokat tesz azért, hogy a nemzeti összetartozásunk ne csak az emléknapok szólama legyen. (2019. január 31-ig várjuk a felajánlásokat.) Természetesen bárki a csatlakozhat bármilyen összeggel támogatóként. Szülőként is lehet tenni azért, hogy ez ne kényszer, hanem lehetőség legyen arra, hogy az anyanyelvünk iránti tiszteletet ebben a formában is kifejezzük. Miért? Egy válasz, mely egyszerű, és szabadon variálható: Mert magyar vagyok, magyarul beszélek, és keresztyénként igyekszem menteni mindent, ami a magyarság, a magyar nyelv fennmaradását szolgálja globalizálódó világunkban.