A 2019-20-as tanévre a DRK Dóczy Gimnáziumának tanári kara augusztus 22-én a lelki felkészülését Dr. Fekete Károly főtiszteletű püspök úr prédikációjának minden gondolata segítette az előttünk álló jubileumi évre, hiszen intézményünk az újraindulás óta eltelt húsz esztendőért ad halát a Teremtőnek. Az úrvacsorai közösség is emlékeztetett bennünket arra, hogy „új emberként” folytassuk a nevelő-oktató munkát az elhívásunk helyszínén.
A címben található kifejezés Luther Mártontól származik, és főtiszteletű püspök úr idézte – azzal biztatva bennünket –, hogy ebben keresztyénként egyek vagyunk a világban. De ott a bizonyosság, hogy a keresztyén tanár nincs magában, mint Krisztus volt, ugyanis a katedrára felállva Jézus mellettünk van. S nekünk azt a többletet is közvetíteni kell, amit Úr ránk bízott, s meg kell találni azt az egy jó mondatot, amivel mi is lehetünk sorsfordítók egy diák életében, ha jól időzítve hangzik el.
Ahányan ültünk a Díszteremben annyi gondolat, válasz született a feltett kérdésekre. Ahogy a nap folyamán az istentiszteletet követő interaktív foglalkozás is – amit Czapp Katalin igazgatóhelyettes asszony vezetett – arra mutatott rá, hogy Krisztusban egyek vagyunk (kapcsolódva a tavaly elkezdett sorozathoz), de a prioritásainkat máshová helyezzük egyéniségünknél fogva, de a szívek mélyére csak az Isten lát. Különböző módokon lehet szolgálni a Krisztus ügyét a hétköznapi tevékenységekben, ami a hivatásunk gyakorlása közben más-más formát ölt.
Így csak a személyes gondolataimat tudom megosztani a közösséggel. Az első nap hangulata meghatározza / meghatározhatja az egész tanévre való ráhangolódást. Kipihenten, új tervekkel, lelkesedve tisztán csillognak az előttünk álló tíz hónapnak a tervei, amit szeretnénk megvalósítani a diákjainkkal a szülők támogatásával együtt. Az igehirdetés kérdéseire válaszolva tudom, hogy többet kell a kéznek simogatni, de a tornyosuló és gyakran ránk zuhanó akadályok miatt mégis előfordul, hogy ökölbe szorul ugyanaz a kéz, viszont ha megnyílik az imára, akkor idővel lehull a hályog… A múlttal olyan mértékben kell foglalkozni, ami a jelent táplálja, hogy a jövő megtartásának a záloga legyen. S hiszem, hogy amikor egyedül merünk szólni a sokasággal szemben, akkor is kiviláglik, hogy Krisztussal szóltunk-e.
„… meg tudunk birkózni vele” (4 Mózes 13:30) szól hozzánk a tanítás, de a hosszú dongák (az erősségek) mellett mindig figyeljünk a legrövidebb dongára is, azaz a gyengeségünkre, hogy ez nehogy meggátoljon abban, hogy ne ismerjük fel a jeleket, amelyekben a kegyelem közelít felénk.
Perla Erzsébet