2021.10.12-15.

12. Kedd Máté 18:20. Ének: 165:1.
Megnyugtató dolog egy nagyobb csoporthoz tartozni. A „sokan vagyunk” érzése biztonságot ad. Minden mozgalom, párt vagy szervezet örül annak, ha minél többen tartoznak a soraiba.
Jézus azonban sohasem gondolkodott nagy tömegekben. Az Ő törzsszámai ezek voltak: kettő, három vagy tizenkettő. A Mester tudta, hogy az ő evangéliuma embertől emberig terjed majd, mindig személyes közelségben.
Ezért érdemes jól odafigyelnünk a körülöttünk lévő emberekre, sőt tudatosan keresnünk azt a néhány őszintén keresztyén embert, akiknek az életén keresztül talán először fogja Isten megmutatni magát nekünk.

13. Szerda Máté 18:23-30. Ének: 395:1.
Ez a példázat két „felvonásból” áll. Mindkettőben van egy-egy emberileg érthetetlen mozzanat. Az első részben a királynak, vagyis magának Istennek az irgalmassága felfoghatatlan a számunkra. A szolga hatalmas összeggel tartozik urának, aki azonban váratlanul elengedi ezt a mérhetetlenül nagy adósságot.
A második felvonásban a kegyelmet nyert szolga embertelensége lesz fölöttébb furcsává. Az imént engedték el neki a megfizethetetlenül nagy adósságát, erre ő most mégis egy jelentéktelen összeget akar mindenáron behajtani embertársán.
Érdemes elgondolkodni ezen a két érthetetlen mozzanaton: minden furcsaságuk ellenére, hozzánk melyik áll közelebb? A kettő közül nekünk melyik a logikusabb: a mindent megbocsátó vagy a mindent visszakövetelő ember cselekedete? Mi melyik módszert alkalmazzuk gyakrabban az életünkben?
Aki alaposabban elgondolkodik ezen a kétféle magatartáson, az hamarosan rá fog jönni, hogy a kísértés az önzésre az emberek többségénél az erősebb, az „emberibb” ösztön, míg a „kísértés a jóra” valahogy mindig Istentől jön hozzánk.

14. Csütörtök Máté 19:3-6. Ének: 395:1.
Jézus korában nem létezett az, amit ma egyenjogúságnak nevezünk. A nők egyértelműen alárendelt szerepet játszottak az ókori társadalmakban. A család feje a Jézus korabeli Izraelben is a férfi, a férj volt. Feleségét szabályos kereskedelmi ügylet révén vásárolta meg a lány apjától egy előre kialkudott pénzösszegért.
A válást is csak a férfi kezdeményezhette. A nép tanítói, a rabbik azon vitatkoztak csupán, hogy mi lehet az az indok, amellyel a férfi felbonthatja a házasságot. Az egyik híres rabbi szerint, ha az asszony odakozmálja az ételt a tűzhelyen, az már elegendő ok arra, hogy a férje a válást kimondja. A másik neves rabbi pedig azt mondta, hogyha a férj talál egy másik nőt, aki jobban tetszik neki a feleségénél, akkor az már elég ok a válólevél megírására.
A farizeusok ebbe a vitába akarták belevonni Jézust. Ő azonban teljesen másként közelít a házasság kérdéséhez. Jézus azt mondja: Isten kezdettől fogva egymásnak teremtette a férfit és a nőt. Egyik fél sincs felhatalmazva arra, hogy uralkodjon a másikon, mert ahol ez történik, ott Isten és egymás ellen vétünk.
Nemcsak a házasságra igaz, hanem mindenütt, ahol emberek élnek egymás mellett: a másik embert kihasználni, magunknál alábbvalóként kezelni sohasem szabad!

15. Péntek Máté 19:13-15. Ének: 479.1.
Aki alaposabban szemügyre veszi a kisgyermekeket, az számtalan olyan jó tulajdonságot fog felfedezni bennük, amelyekkel mi felnőttek többnyire már nem rendelkezünk. Az egyik legfontosabb ilyen képessége a kicsinyeknek, hogy még tudnak őszintén rácsodálkozni az őket körülvevő világra. Számukra minden titok és titokzatosság.
A felnőttek, az idősebbek legtöbbször úgy érzik, hogy „nincs semmi új a nap alatt”, ők már mindent tudnak, amit a világról, Istenről és az emberekről tudni érdemes.
Jézus szava erre a gyermeki tulajdonságra is érvényes: „ilyeneké a mennyek országa”. Akik még mindig tudnak rácsodálkozni a világra, azok nagyon közel vannak már ahhoz, hogy találkozzanak Istennel!
A Jézushoz való közeledésnek pedig semmilyen akadálya nem szabad, hogy legyen!

Áldás békesség!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.